Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 8. szám - Varga Csaba: A mongol puszta (esszé)

nék? A társadalmi kiszolgáltatottságnál nem jobb a természeti kiszolgáltatottság sem? Különösen akkor nem, ha az előbbibe születtem bele. Ha azonban megtanulnám, a sivatagban hogyan lehet legyőzni a félelmeket, különösebb baj nem lenne velem. Feltalálnám a helyem: legfeljebb nem egy, hanem két jurtát vennék. A jurták olyan for- májúak, mint például a magyar rotundák, lemásolják az égbolt kupolájának alakját. Az ősi törvényeket elfogadnám: a jurtáim ajtaja is délre nyílna. Közepén maradna a kályha, amelyet szárított tevelepénnyel fú'tenék. De a döngölt padlójára nem szőnyeget terítenék, mint ahogy mostanában a gazdag pásztorok teszik, hanem változatlanul medvebőrt, vagy a kecske bundáját, ha szegény lennék végképpen. A második jurtában csak a könyveimet tartanám, mert az európai ember valószínűleg képtelen elviselni, hogy agyát ne kábítsa el szüntelenül információkkal, új gondolatokkal; bármivel. Néha úgy érzem, kelet-közép-európai fejünk nem gondolkodik önállóan, még kérdéseket sem tesz fel magának, örül az énünk, ha az erősebb szellemi hatásoknak úgy engedelmeskedhet, hogy a korábban beléjesajtolt normákkal nem keveredik éktelen vitába. A Góbisivatagban van telepes rádió, s rövidesen nézhető lesz a telepes televízió, s használják a rádiótelefont is, amelyhez nem kell vezeték. Pillanatok kérdése: betelepül itt az egész világ, s lassan minden olyan közeli lesz, mint az utálatos Európában. Pedig ezek az eszközök évezredekig nem hiányoztak, mert a vallás hiánytalanul összerakta a világképet, amely megnyugtatóan állandó és mindenki által elfogadott volt, de a puszta emberének agyát mégsem töltötték ki teljesen a kívülről jövő világmagyarázatok s értékpreferenciák. A győztes forradalom sajnos Mongóliában is majdnem mindegyik buddhista kolostort földig rombolta; nem azért, mert az egyház itt is megadóvá, engedelmes szolgává nevelte a népet, leszoktatta mindenféle lázadásról. A természetvallással is átitatott egyházi tanítás sok normája továbbél azonban: ezen nem sokat változtat, hogy a fiatal juhász motorbiciklivel közlekedik, s nem a hagyományos — ringó járású — tevével. Ha tényleg erre a tájra kerülnék, s nem vihetném magammal a megírt filozófiákat, valószínűleg kénytelen lennék magam kitalálni őket; kiderülne, gondolok-e újat vagy csak ügyesen másolom a régi gondolatokat?

Ha a Góbiban élnék: áducsin lennénk, azaz csikós. Nem tudok elszakadni a lótól, ha már annyian lovagolnak rajtam? Lehetnék persze jámácsin, kecskegondozó vagy teme- csin, a tevetenyésztő. A vezetéknevem talán elfelejtődne, mert a mongolok azóta szívesebben használják csak a keresztnevüket, mióta Dzsingisz kán a vezetéknév alapján irtott ki családokat; sokáig titkolták, ki kinek az apja. Miután közel huszonöt éve itt is szövetkezetesítettek, én is belépnék oda, ahonnan senki sem maradhat ki: tagja lennék az öt-hat családból álló brigádnak, amely lovakkal foglalkozik. Egy brigád akár kétezer lovat is gondozhat, talán még többet is, így nekem s családomnak több száz lovat kellene tenyészteni. Megtanulnám. Ahogy azt is kitanultam: milyen a mongol ló. Nem olyan magas és nem olyan testes, mint mifelénk, de egy nap alatt — ha kell — száz kilométerre is elvisz. Akár harminc kilométert is képes egyfolytában futni, pedig a mongol ló nincs megpatkolva. Én is állva lovagolnék. Az alacsony, gyors lótól nem félnék, bár arra sokáig nem vállalkoznék, hogy én törjek be egy csikót. Aztán ha szárazság jönne, a ménest elhajtanám három-négyszáz kilométerre is, de a jurtát nem szedném fel, s nem vinném magammal, az ajtaját sem zárnám be. A Góbiban nem ismerik a lopást, nincsenek tolvajok, bárki idegen beléphet a jurtába, melegedni vagy éhségét csillapítani. Különben sem volna tőlem mit elvenni. Nem lennének kézirataim, ma is csak ezeket féltem. Háztáji gyanánt maximum huszonöt nagy állatom — teve, ló, marha — és ötven kis állatom — birka, kecske — lehetne. Ennyit bizonyosan nem tartanék, tevém azért lenne néhány, hogy tanuljak ettől az állattól vigyorogni a dolgokon, s a hátán kényelmesen utazhassak a szomszédhoz. Ha egyáltalán kíváncsi vagyok rá. Lehet, hogy nem barátkoznék, s a járásban a hallgatag magyarnak ismernének. Kíváncsi vagyok: ki37