Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Szemelvények a tibeti népköltészetből (Keresztes Ágnes műfordításai; közreadja: Sári László)
De Molnár Anna is nehezen azonosítható a nyugati balladák várkisasszonyával, aki legszebb ruháiba öltözve vágtat a csábos énekű, daliás lovag után. A nyugati balladák mindig leányról, nem pedig asszonyról beszélnek, s már ezért is hiányzik belőlük a mi balladánk egyik legfontosabb mozzanata: az „elcsalt” vagy elrabolt asszony hazatérése és kibékülése férjével. Pedig talán ez a ballada legszebb, legemberségesebb része — de ez igazában csak úgy érthető, ha elfogadjuk azt: Anna nem megszédített, elcsábított, házasságtörő asszony, hanem elrabolt áldozat volt. Helsinki, 1979 októberében. SZEMELVÉNYEK A TIBETI NÉPKÖLTÉSZETBŐL Kis népek kultúrája — bármilyen ősi és értékes is az — sokkal lassabban válik ismertté még közvetlen környezetében is, mint azoknak a nagyobb társadalmaknak, nemzeteknek a kultúrája, amelyekre egyébként is nap mint nap figyel a világ. Méginkább érvényes ez a régi tétel abban az esetben, ha egy ilyen kis nemzet egy másik kontinensen él, Ázsiában, „a világ tetején”; mi pedig itt Európában várjuk távoli, különös műveltségének bemutatkozását. * Tibet ősi buddhista — pontosabban lámaista — kutúrájának tárgyi emlékei, képző- művészeti alkotásairól, kolostorairól készült fotográfiák aránylag könnyebben eljutnak hozzánk, mint hatalmas irodalmának lefordított, értelmezett szövegei, s így nem is tudjuk talán, hogy az alábbi versek — régi és mai tibeti népdalok szövegei — egy terjedelmében és hatásában is épp olyan óriási keleti nyelvi kultúrának piciny darabjai, mint amilyen itt nálunk, a középkori Európában, a latin nyelvű volt. Meglehetősen ősi ez a tibeti nyelvű kultúra. Első írott emléke egy,a 7. századból származó jóskönyv, és bár ez jó évezreddel későbbi, mint például az első kínai emlékek, mégis azt jelenti, hogy a tibeti irodalom — a környező rokonnyelvek első írott emlékeinek megjelenésével összehasonlítva — a kínai megjelenése után mindjárt a második helyre kerül. A 8. században már fellelhetjük a tibeti népköltészet első írott alkotásait is. Óriási hagyománya van tehát Tibetben a népköltészetnek. Jelenléte olyannyira meghatározó a tibeti irodalomban, hogy még a szinte mindent átfogó vallásos költészet is visel magán bizonyos népdal-műfaj által kialakított tartalmi-formai jegyeket. De igaz ez fordítva is — és ennek itt is bizonyságát vehetjük, — a népdalok szövegei is igen gyakran vallásos, filozofáló jellegűek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a tibeti népdalköltészet egésze beilleszthető lenne a gondolati líra műfajába. Igen szép szerelmi lírát találunk például a tibeti népköltészetben, s dalokatis,amelyek a szülőföld, a táj szépségét dicsérik, gúnydalt, ún. haragvó énekeket, keserveseket is, és olvashatjuk itt egy hosszabb, filozofikus hangvételű dal szövegét is. * * 87
