Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Rácz István: Feltekinte Mónár Anna

A ballada tehát nem tekinti Annát megtévedt, házasságtörő asszonynak. Nem bűnös ő, hanem erőszakkal elrabolt és a halálos veszedelemből megmenekült hűséges feleség, aki íme, visszatér jámbor urához és kicsiny fiához.

Hogy a megbocsátó férj honnan tudja ezt? A ballada, mint fentebb is láttuk, nem magyarázgat, hiszen a hallgatók úgyis ismerik a történések részleteit és épp ezért megnyugvással Veszik tudomásul a megoldást, mely így igazságot szolgáltat az áldozatra szánt, elrabolt, de szívében mindig hűséges és hazavágyó asszonynak.

De szabad-é, lehet-é Molnár Anna balladájával kapcsolatban emberáldozatra gondolnunk?

Közismert dolog, hogy régmúlt kultúrákban az emberáldozatok nyomát világszerte mindenütt fellelhetjük. A székely balladák Világában is találunk erre példát: Kőmíves Kelemen feleségét is áldozatként falazták be magos Déva várának kövei közé.

EMBERÁLDOZAT BEMUTATÁSA. VIKING SÍRKŐ. GOTLAND, LÄRBRO.

Északon, a skandináv népeknél leletek százai bizonyítják, hogy még nem is „olyan régen”, a tizedik, tizenegyedik században, tehát közvetlenül a kereszténység felvétele előtt is gyakorta megesett, hogy bizonyos ünnepi alkalmakkor, avagy főrangú személyek temetésekor embert is áldoztak. Gotland szigetén, Lárbroban, egy viking emlék- kövön azt is ábrázolták, hogyan történt az áldozatra szánt ember kivégzése. Egy sudár fiatal fatörzset erősen lehajlítottak s azt odakötözték egy másik fa tövéhez. A felakasztandó fogoly nyakába hurkot vetettek, a kötél végét odacsomózták a lehajlított fatörzs hegyéhez s aztán elmetszve a törzset fogva tartó béklyót, a fa magasba csapódott, s magával rántotta az áldozatot. A képen ott látjuk az oltárként szereplő sziklát s fölötte a sast, Odin szent madarát, no meg a viking vitézeket, akiknek érdekében történt az áldozat bemutatása.

Számos írásbeli feljegyzés is beszél emberáldozatokról. A hittérítő Adám brémai püspök részletesen leírja a pogány svédek nagy ünnepét, melyet kilenc évenként tartottak meg Ó-Uppsalában a tavaszi napéjegyenlőség idején: ekkor minden áldozatra szánt állatból kilencet-kilencet öltek le s függesztettek fel a szent fára, s ilyenkor emberáldozatot is mutattak be. Egy alkalommal 73 felakasztott embert számlált meg a szent berek fáin. Más feljegyzések meg arról tanúskodnak, hogy Ragnar Lodbrok viking vezér, aki 845-ben hajóhadával Párizst ostromolta, a Szajna egyik szigetén 111 frank harcost akasztott fel áldozatul az isteneknek.

84

I