Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - László Ferenc: A szarvasokká vált vadászfiak nyomában

Én ezt csakis úgy tudom értelmezni, hogy a közlő emlékezetében a hatszótagú kotinda- szöveg Valamilyen okból kifolyólag elszakadt a maga dallamától („így a cigányok éneklik” — ez lehet a magyarázat, bár közlőmnek ez a kijelentése tévedés: nemcsak a cigány Sília Jinea énekli erre a dallamra, hanem mások is!), és egy nyolcszótagú kolinda- dallamban vélt a magáéra találni. Ha soká élne Susuna Suciu — amit tiszta szívemből kívánok neki! — és időnként újra meg újra kikérdeznők, egyszer csak alighanem tisztán, a szöveget csupa nyolcszótagú sorba fegyelmezve énekelné hangszalagra a szarvasokká vált vadászfiak kolindáját, különösen miután látogatásom és a Vatra-beli közlésem őt is ráébreszthette e népköltészeti alkotás jelentőségére és föltehetőleg mozgásba hozta kreativitását. Erre a reményre az a zeneileg teljes értékű strófa is följogosít, amelyet fönnebb idéztem, s amelyet a hangszalagon csaknem kristálytisztán intonál; mintha nem ugyanaz a személy volna, aki a „céldallam” töredékeiből építkező hatszótagú soroknál már-már az atonalitás benyomását keltő bizonytalansággal süllyedt egyre mélyebb pentachordok felé.

Ennyit Susana Suciu bizonytalanságairól.

Az 1980. szeptember 2-án készült hangfölvétel azonban bizonyosságokat is tartalmaz, amelyek nélkül leletem csak kuriózum volna, legfönnebb a vázolt átalakulási folyamat tanulmányozására alkalmas folklorisztikai adalék. A leletet e bizonyosságok teszik közérdekűvé.

Az első bizonyosság, amelyért köszönettel tartozunk Susana Suciunak: mindhárom változatának kulcsmotívuma, amely a kolinda egyetlen korábban föltárt változatában sincs meg, holott megítélésem szerint a szarvasokká vált vadászfiaknak, mint folklóralkotásnak szerves alkotóeleme: az apai átok *

A második fontos és szép bizonyosság: az apa és az anya összefogása fiaik fölkutatására. Mindkét énekelt változatban együtt keltek útra, ami szintúgy nóvum a korábban megismert változatokhoz képest. (Viszonylagos bizonyosság — mondhatnók erre, hiszen ez az elem az elmondott, első szövegben Suciunénál sincs meg. Tekintettel azonban a műfaj eredendően szinkretikus jellegére, az énekelt változatokat tartjuk irányadóknak, az elmondott szöveget pedig csak másodlagos forrásnak tekintjük. Ebben az esetben különös okunk is van arra, hogy így járjunk el: a gyűjtés fönnebb már ismertetett körülményeiből következőleg is sokkal biztosabb volt közlőnk, amikor énekelt, ahhoz képest, ahogy legelőször próbálta meg elmondani a kolindát.)

A harmadik és legfontosabb bizonyosság: a Susana Suciu féle kolinda epikum5, amely leglényegében más minden eddig föllelt változathoz képest. Összehasonlítási alapul hadd foglaljam itt össze a Monica Brätulescu által „varianta princeps”-nek — vagyis a folklóralkotást a legjellemzőbben képviselő, elsődleges jelentőségű változatnak — tartott,5 1914-es felső-oroszi szöveg epizódjainak a rendjét:

1. Bevezetés. Az előzmények ismertetése, a szarvasokká válással egyetemben.

2. Az apa vadászni indul, meglátja a kilenc szarvast és le akarja őket nyilazni.

3. A legnagyobbik szarvas fenyegető szózata.

4. Az apa szelíd hívása, a fiaira váró anya s az otthon fölidézése.

5. A legnagyobbik szarvas válasza: a haza-nem-térhetés tercinái.

A különbségek nyilvánvalóak és alapvetően fontosak. Ez öt epizódhoz hatodikként az apa átka járul, s a hat epizód a Susana Suciu közölte változatokban olyan epikai logika szerint követi egyik a másikát, amely — megítélésem szerint — minden eddig föltárt forráshoz képest szervesebb, okszerűbb. A szarvasokká válás mozzanatának a kihagyása nem lényeges különbség. Annál fontosabb arra fölfigyelnünk, hogy az új leletben az apa vadászaton találkozik a fiaival, s így föl sem merül annak a veszélye, hogy lelövi őket. A két elárvult öreg szülő fiaik fölkeresésére indul el otthonról, s bár amazok szarvasokká változtak, állat-képükben is azonnal rájuk ismernek. E ráismerésnek egyenes folyta71