Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - László Ferenc: A szarvasokká vált vadászfiak nyomában

A nyolcszótagú sorok elszaporodásával vált egyre magabiztosabbá az intonáció. Ezzel párhuzamosan a négysoros dallamszakasz körvonalai is megszilárdultak, és kiderült, hogy amit a közlő keresett, az egy Bartóknál sok változatban előforduló kolindadallam 3további változata.

Ami a Bartók-gyűjtötte egyedekhez képest nóvum benne: a dallam fölcsapása, mindjárt az első ütemben, az alaphangtól számított szeptimára. (Megfigyeltem, hogy ezt a csúcshangot Susana Suciu a bizonytalanul intonált szakaszokban is tisztán énekelte, akkor is, amikor például az alaphanggal jócskán elcsúszott; mintha ez volna hangrendszerében a viszonyítási alap, mintha a csúcshangot érezné alaphangnak. Nem tudom, a hivatásos népzenetudósok tapasztalnak-e ilyesmit, leírta-e már valaki nálam szakszerűbben ezt a jelenséget. Én mindenesetre kötelességemnek tartottam jelezni.) Csak a teljes dallam birtokában válik nyilvánvalóvá a kezdeti, hatszótagú, strófaszerkezetbe nem tömörülő dallamsorok eredete, a nyolcszótagú dallamsorokkal való összefüggésük:

70