Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Hagyománykutatás és népismeret (Dr. Kós Károly valóságos válaszai Bárth János képzeletbeli kérdéseire)

magunkkal elhitetni, hogy „nincs ok a harangok félreverésére”, „néphagyomány mindig volt és lesz”, ha közben változik is, hiszen az iparosodással a parasztság helyett a munkásság lesz annak hordozója. Még pályám kezdetén magam is végeztem városnéprajzi kutatásokat, azonban mindinkább arra a következtetésre jutottam, hogy korunk sodró iramában hovatovább nincs mód (idő!) új hagyományok és a közösségi élet spontán kialakulására. így lettem én is néprajzkutatóként egyre meggyőződésesebb múzeumszervező, múzeumi gyűjtő, valamint a közvetlen adatgyűjtést, terepkutatást végző és másokat is erre buzdító etnográfus. Mert meggyőződésem, hogy a jövő néprajzkutatás mindinkább az elődök által begyűjtött (akár publizált) anyag feldolgozásával és újrafeldolgozásával, értelmezésével és újraértelmezésével foglalkozó laboratóriumi tevékenység lesz. Közben, a múzeumi tárgy- fotó- és kéziratgyűjtemények tanulmányozása mellett kiterebélyesedik az ún. történeti-néprajzi tevékenység is. Lesz tehát néprajzkutatói munka, még ha ezt utódaink esetleg másként is nevezik majd. A mi feladatunk az, hogy minél többet hagyjunk utódainkra a most még elevenségében, komplexitásában meg ragad hatóból, s nekik jó munkát kívánjunk e hagyaték ismételt feldolgozásához.

63