Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Kriza Ildikó: Az amerikai magyarság ünnepi szokásai
előbb említett intézmények díszítményei kicserélődnek, és mindenekelőtt a bőséget jelentő pulyka rajza került előtérbe, emellett az előzőnél lényegesen ritkábban az indián tollas fejdísz és a totemoszlop rajza jelképezi az ünnep közeledtét. Iskolás szinten illik ismerni a Hálaadás ünnepének hátterét, vagyis azt, hogy az indiánok megismertették az európai bevándorlókkal a helyi fontos táplálékot, és ezzel megmentették őket az éhezéstől, éhhaláltól. Az indiánok iránti tisztelet, hálaadás azonban csak romantikus történeti háttere az egész ünnepnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az indián kultúráról, amelynek ezernyi változata ismert, mindössze kettőt, a látványos, színes tollas fejdíszt és a totemoszlopot emelik ki, mintegy „közös” ismertetőjegyként. A jó aratásra való emlékezést, a bőséges betakarítást, amit 1621-ben az új környezetben való megélhetést jelentette, illetve Washington 1789-ben tett népek megsegítésére vonatkozó deklarációját csak az olvasott, művelt helybeliek tudják. A Hálaadás ünnepe családi körben zajlik le. Erre az alkalomra a távolra szakadt családtagoknak illik összejönniük. Az államilag előírt kötelező munkaszünet erre külső keretet biztosít. A családi ünnep legfontosabb eseménye a nagy vacsora. A délután négy óra körül kezdődő lakoma három elmaradhatatlan jellegzetes étele a sült (töltött) pulyka, a speciális amerikai áfonya és a töklepény. Amerikai magyarok körében nem minden esetben ismert a Hálaadás ünnep történeti háttere, és így nem csoda, ha racionális gazdasági indoklással magyarázták, miért az említett ételek a legfontosabbak. Szerintük a pulyka a legolcsóbb húsétel, a töklepény is olcsó és kiadós, így az egybegyűlt nagycsalád ellátásában nem okoz akkora gondot, mint más étel felszolgálása. A bőséges és választékban is gazdag táplálkozás történeti hiedelme hátteréről kevés információjuk lévén, mindezeket a tényeket az életszínvonallal és a jó kereskedelmi ellátással hozzák összefüggésbe. „Amerikában ez így szokás — volt a naivnak tűnő kérdésemre a válasz — itt mindig sokfélét kell az asztalra tenni.” Ezen az ünnepen a társadalmi elvárások szerint a családi fészekből kikerült gyerekek és annak családtagjai keresik fel az idősebb szülőket. A Hálaadás ünnepéhez hasonló a karácsonyi társadalmi elvárás. Míg az egyik alkalommal a férj szüleit keresik fel, addig a másik alkalommal a feleség szüleihez utazik az egész család. Nagyon sok esetben mindössze ez a két ünnep az, amikor a családtagok találkoznak, és így az összetartozásukat demonstrálják. Jelentősége éppen ezért a ritmusosan visszatérő jellegéből adódik, különösen abban a társadalomban, ahol a gyerekek húszéves koruk előtt elköltöznek a szülőktől. A Hálaadás ünnepre összejövő társaság megszervezése a vendéglátó feladata. Party-t, vagy családon kívüliek társas összejövetelét az ünnep másnapjára illik megszervezni, amitől azonban már a családtagok elhatárolták magukat, más programokat csinálhatnak maguknak. Ebből következően a Hálaadás ünnepe egyetlen nagy vacsorái étkezésben teljesedik ki. Ehhez társulnak azok az akciók, amit a város és az összes egyház (vallási hovatartozástól függetlenül) szervez a háromnapos munkaszünet lehetőségeit figyelembe véve. CHRISTMAS — KARÁCSONY A karácsony az év legfontosabb ünnepe, amelyet mint szeretet ünnepét a túláradó, bőséges ajándékozás, pompa jellemez. Az ünnepre készülődés kezdete egybeesik a Thanksgiving befejezésével. Egyesíti a baráti és családi ünneplést. A Pitts burgh-környéki magyaroknál azonban ez legalább annyira családi ünnep, mint az óhazában. A szervezett, időponthoz között családi összejövetelek egyik legfontosabbja. Különös 45
