Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Kriza Ildikó: Az amerikai magyarság ünnepi szokásai
A népszokásokat illetően az ún. „magyaros vonások” hangsúlyozása az első kettőnél erősebb, de mindenütt érezhető a befogadó társadalom vonzása, az elvárásoknak való elégtétel, és az objektív lehetőségekhez való igazodás. Az új társadalomhoz való alkalmazkodást, illetve az óhazából hozott hagyományok továbbélésének mértékét négy kalendáriumi ünnephez kapcsolódva figyeltem meg. Azokat a szokásokat emeltem ki, amelyek az amerikai magyarok megítélése szerint a legfontosabbak, és így a Mindenszentek vigiliájáról (Halloween), a Hálaadás ünnepéről (Thanksgiving), karácsonyról (Christmas) és a Bálint-napi köszöntésről (Valentines day) szeretnék szólni. HALLOWEEN — MINDENSZENTEK VIGÍLIÁJA Október 31-én Mindenszentek előestéjén ünnepük a Halloween napot. Kevesen emlékeznek, inkább csak olvasmány vagy iskolai előadásokból tudják, hogy ez valójában egy fontos vallási ünnep volt. Maga a szó is elveszítette eredeti jelentését, idők folyamán a helyesírása is megváltozott. Szokás ezen a napon félelmetes maskarába öltözve házról házra járni, bekopogni, s Trick or Treat kifejezéssel kéregetni. Két közösségben volt módomban megtekinteni ezt a szokást. Egyik egy 56-os munkáscsalád, ahonnan a gyerekek már kirepültek, de mivel ez baráti közösségben lezajló ünnep, máshonnan jöttek a gyerekek, s azok járták a házakat. A másik egy harmadik generációs értelmiségi család volt, ahol senki sem értett más nyelvet, mint az angolt, és csak a nagyszülők visszaemlékezései kötődtek az óhazához. A nagy kiterjedésű város, Pittsburgh a Halloween ünnepeket hivatalosan szervezi. Engedélyt ad, mettől meddig, ill. melyik napon lehet járni az utcákon, megszervezi a biztonsági szolgálatot. A mozgósított rendőrség az utcai rendet ellenőrzi, az esetleges túlkapásokat megfékezi. Szükség is van erre, mert a halál formájú óriás falábakon járó „szellemek”, világító arcú „ördögök” sétálnak ilyenkor az utcán, másutt a házak elé felakasztottak egy kitömött fehérruhás embert, ami nem a gyenge idegzetűeknek való. Különösen akkor, nem ha közben állandóan hallhatók a gépzenéről a „túlvilági” hangok, sikoly, suttogás. A hivatalos szervezésnek köszönhető, hogy 1979-ben két alkalommal, X. 28-án vasárnap és 31-én láthattam e szokást. Előbb 56-os kivándorlók között, majd a harmadik generációs öregamerikásoknál. A házat hetekkel korábban jól láthatóan, mutatósán feldíszítették. Az ablakokra képeket ragasztottak, amelyen „boszorkány” lovagol seprűn, vagy helyette éppen egy fekete macska néz világító, pirosló szemével. Félelmetes denevér, bagoly és az elmaradhatatlan töklámpás a jellegzetes díszek. Az iskolában ilyenkor apró verseket tanulnak a töklámpás, a szellemjárás eredetéről, no meg a kéregetésről. Megtanulják hogyan kell készíteni a főbb kellékeket, bár mindenből óriási készlet áll rendelkezésre az üzletekben. Az irodák, munkahelyek ablakát úgyszintén nevető tökfigurák, félelmetes boszorkányrajzok, ugrásra kész fekete macska és egyebek díszítették. Már október elején megjelentek a Halloween-váró ötletgazdag képek. A nők szívesen viseltek kabáthajtókájukon horgolt Vagy gyárilag készített Halloween díszt. A csomagolt cukorkákon, csokoládén is megjelentek a szellem-ábrázolások, a Trick or Treat feliratok stb. Mindez annak bizonysága, hogy a kereskedelem mennyire segíti a tömegek ünneplését. Hogyan lehet ebből a nagyhatású, mindent átfogó propaganda- és hatásáradatból kimaradni? Az öregamerikások egyik városszéli telepén, amelynek falusias jellege, 42
