Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Kriza Ildikó: Az amerikai magyarság ünnepi szokásai
KRIZA ILDIKÓ AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÜNNEPI SZOKÁSAI A népszokások mai megjelenése szorosan összefügg a társadalom mozgásával, fejlődésével, alakulásával. Mindenki számára egyértelmű, hogy a nagy tömegeket megmozgató népszokások— legyen az a Rio de Janeiro-i újévkezdő karnevál, a müncheni farsangi felvonulás, élén a polgármesterrel vagy akár a hazai mikulás-áradat — modernségük mellett új összefüggésben tovább éltetik a hagyomány egyes elemeit. A népszokások egésze kisközösségek és nagy társadalmi megmozdulások bonyolult szövevénye. Pittsburghben előszóra base-ball csapat győzelmének nagyszabású ünneplése vonta magára a figyelmet. Ezen az alkalmon, hazavárva a „világbajnok” csapatot, a hivatalok, lakások, üzletek ablakait elborították a hatalmas Pirates jelvények, a fekete sapkás, halálfejes kalóz emblémák voltak városszerte s mindenütt fekete-sárga színeket hangsúlyozó ruhában jártak az emberek. A kirakatokban a telefonokat kicserélték fekete-sárga színú'ekre, a gyerekeknek az iskolába előírás volt ilyen színű öltözékben megjelenni, és még az egyetemen is a tanárok jó példával előljárva fekete nadrág, sárga pulóver vagy ehhez hasonló öltözettel adóztak a város ünnepeltjeinek. A házakról 20—30 emelet magasról W.C-papír csíkokat göngyölgettek le, amit a szél lebegtetett és a város minden tájára eljuttatott. A borkimérésekben kalózfejes pohárból adták a bort, sört, és sárga esőkabátokra is sebtében rányomták technikai ügyességgel a Pirates jelet vagy legalább a nevet. A közösségtől idegen ember számára, aki mit sem tudhatott az ilyentén Való Világbajnok-köszöntésről, de annál több információval rendelkezett a társadalom néprajz új irányairól, sok feljegyezni való akadt. Ez alkalommal azonban mégsem a világbajnok csapat ünnepléséről, a hétköznapot ünneppé tevő tűzijátékokról, csattanó rakéták lövöldözéséről, egyéb pompáról szeretnék szólni, hanem a néphagyományhoz szorosabban köthető, de teljesen sajátos mezben megjelenő ünnepekről. Kutatásaim elsősorban a Pittsburgh-környéki magyarságra vonatkoztak, azokat egészítettem ki könyvtári adatokkal. E munkára úgy nyílt lehetőségem, hogy 1979—80-ban vendégprofesszorként tanítottam Pittsburghben. NÉHÁNY SZÓ A PITTSBURGH-KÖRNYÉKI MAGYARSÁGRÓL Könyvtárnyi irodalma van az emigrációs magyarság történetének. Magam részéről három nagy emigrációs hullámot különítek el, amelynek egymáshoz való viszonya társadalmi rétegződést is tükröz. Eszerint a legelső a nagy munkásvándorlás a század- fordulón az I. világháborúig, illetve szórványosan később. A második réteg a II. világháború alatt és után a hazából elvándorolt, kitelepítettek tábora. A társadalmi összetételüket illetően zömmel az akkor fennálló rendszerrel rokonszenvező, azt kiszolgáló hadseregben feladatokat vállalók tartoztak ide. A harmadik nagy csoportot az 56—57 telén kivándoroltak jelentették. Mindhárom sajátos arculattal, de más tekintetben sokszor egymással konvergáló sajátosságokat mutat. Természetesen, mint minden csoportosítás, ez sem fedi a társadalmi jelenségek teljességét, hiszen nem említi a nácizmus elől menekülteket, sem az utóbbi negyedszázad kivándorlóit. 41
