Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Sebők Mária: Udvarlási szokások a századeleji Zoboralján

tél/i ágyakba csalogatván avagy kényszerítvén a község leányait és asszonyait. Ezek a személyek állítólag jó hozományt is kaptak tőle esküvőjükre, vagy más hasonló fontos alkalomra. Bizonyos rosszmájú, botrányoknak örülő egyének kárörömmel és csú- folódva szeretik ezt ma is emlegetni, még meg is toldva ilyesféle gúnnyal: a gróf az Isten házában szemben ült a néppel az emeleten (oratórium) és imádkozás helyett a széplányokra, menyecskékre kacsintgatott hivalkodva.

A grófok e perverz viselkedésének még ma is látni gyászos következményeit Ghy- mesen és a környékén, botrányos emlékük még ma is kísért, a régi rossz példa botránykő, vagy buktató, a bukásban bátorító.”

A népi elbeszélés alapján Forgách Károly azért lett nőgyú'lölő, mert gukkerral a várból látta, amint a felesége Pozsonyban a piacon a katonatisztekkel sétál. Egy Lukács nevű szolgájával állandóan küldte a leveleket, de az asszony nem jött vissza. A fia (Forgách Károly 1825—1911) látta az apja vívódását és megfogadta, hogy megbosszulja magát. Innen annak a szobának a históriája. A „Sikovnicska” (ügyeskedő asszony) elment a táncba, ott válogatott, volt úgy, hogy az anyja is, a lánya is volt a grófnál. Többnyire felfogadta őket cselédnek, aztán néhány hónap múlva bőkezűen megajándékozva, elküldte őket. Voltak olyan lányok is, akik kiöltözve sétáltak az úton, tudván, hogy a gróf arra fog kocsikázni. Nemcsak Ghimesen, de Kolonban is szívesen feleségül vették őket, mert jó minőségű földeket kaptak hozományba.

Mindezek ellenére a mai idősebb generáció nagyon elítélően szól a mostani fiatalokról, saját magukat sokkal szemérmesebbnek tartották. Pedig sokszor a különbség talán nem egyéb, mint az, hogy régen csak titokban osonhattak be a pajtába, vagy ki a szőlőbe, a mai fiatalok pedig szégyenkezés nélkül, kézenfogva jönnek az erdőből. Természetesen ezek a megfigyelések a zoborvidéki udvarlási szokásokra általában vonatkoznak, aki „tisztességesen várta meg a nászéjszakát”, annak ez nem inge, ne vegye magára. Az Vessen magára.