Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Sebők Mária: Udvarlási szokások a századeleji Zoboralján

koztak beszélgettek, énekeltek. Közben a lány egész családja szintén bent ült. Nem szokták a legényeket megkínálni semmivel. Ha közülük valakinek volt már abban a házban szeretője (ez nem jelent okvetlenül nemi kapcsolatot), azt a lány a pitvarajtóig kikísérte és ott maradtak beszélgetni, miközben a többi legény továbbment. Gyakran maradtak bent a házban is beszélgetni, sokszor éjfélig is ücsörögtek a pádon. Amikor a család készült lefeküdni, a lány kikísérte a legényt és a „pitarajtó bótozata alatt folytatták a beszélgetést. Ha nagyon hideg volt, bebújtak a pitvarba. Itt már magukra maradtak és nyugodtan szórakozhattak, simogatásra, csókolózásra is sor kerülhetett. Azt is csinálták, csak ritkán, hát lehet azt állva is ...” Volt eset, hogy a szülők lefeküdtek, a legény mégis ottmaradt: „Még az én anyám korában még megtörtént az, hogy a legénnyel a padkára egymásra leültek, leforogtak... és ott maradtak reggelig". De reggel aztán korán el kellett hagyni a legénynek a házat és a kertek alatt hazaosonni, hogy senki meg ne lássa. Különösen a karácsonyi ünnepek alatt, mert akkor ezeket nagyon hosz- szan tartották, gyakran aludt a legény a lánynál: „Ilyenkor még talán ölelkedtek is, hát ugye megtehették... a lányok közül volt, amellik tiltakozott, nem engedte, de többnyire már valamennyire a szüzességüket megbontották. Amikor a lány kikísérte a mátkáját, az udvarban is megálltak, ott is szerelmeskedhettek. Volt szülő, amellik jobban vigyázott a lányára, az néha kinézett, van amellik kevésbé, de arra azért nem nagyon tudtak vigyázni a szülők, mert hát má mindig utánuk nem lehettek.” Ha egy lányt elhagyta a szeretője, akivel elvesztette a szüzességét és más vette el, az már nem volt jó házasság, már az mindig adott alkalmat az összekoccanásra, mert ha véletlenül a régi szeretők összetalálkoztak, nem volt szabad egymásra sem nézniük, mert a falu szeme figyelte őket. Főleg a férj figyelte, mi történik akár egy véletlen találkozás alkalmával és aztán szemrehányást csinál. „Azért ajánlatos sok ismeretséget nem csinálni. Mert ez a házasságnak egy kosz. Az egy kosz a házasságban, mikor valakinek több szeretője van."

A legények április elejéig jártak a lányos házakhoz, amikor a fiatalok egy része elment nyári munkákra, főleg Baranyába. Akik otthon maradtak a tavaszi munkák és a rövid esték miatt már nem nagyon jártak. Aki komolyan udvarolt, az már egyedül járt a mátkájához. Ilyenkor nem voltak megszabva az udvarlás napjai, mehetett minden este. Azonban akármilyen komolyan gondoltak a közös jövőre, nap közben nem találkozhattak. Ha mégis véletlenül összetalálkoztak a mezőn vagy az utcán, csak néhány szót válthattak, tilos volt nappal hosszabban elbeszélgetni. Ettől függetlenül sokan megtalálták a módját, hogy a mezei munkák szünetében, vagy hazafelé menet egy kicsit az erdőben lemaradjanak. De ha meglátták őket együtt jönni haza, az nagyon nagy bűn volt. Egy alkalommal, vagy 50 évvel ezelőtt Balkó Józsi bácsi üres szekérrel jött a mezőről, mikor az úton találkozott Ilon nénivel, nagy batyu szénával a hátán cipekedett. Akkor már ki voltak a templomban hirdetve, a lány mégsem ült föl a szekérre, mert megszólták volna a falubéliek, hogy együtt voltak. „... hogy legalább a szénát hoztam volna haza, az eszembe se jutott. Én őt akartam már magam mellett érezni, de ő még akkor sem engedte a kezét megfogni, ha senki sem látta." — Mert szemérmes volt akkor a fiatalság. — bólint rá Ilon néni.

Mivel a fiatalság évente csak háromszor tartott táncmulatságot (farsang, május, búcsú), nagyon várták a májust, mert ez jó alkalom volt a szórakozáson kívül érzelmeik kifejezésére is. Május első szombatján, litánia után a legények a kocsma előtt találkoztak, ahol már várták őket a cigányok. Elindultak énekelve végig a falun. Minden lányos ház előtt megálltak, kikiáltották a lányt, a ház előtt megtáncoltatták és a sereg ment tovább. Ez este tízig eltartott, visszatértek a kocsmához, onnan szétmentek. Aki a májfát nem készítette el már előre, éjjel elment érte az erdőbe. Az 5—6 méteres fát vállon elhozta „helykötőkkel” (színes szalagok) feldíszítette és a szeretője kapujába felállította. Reggel mindenki nézte, kinek van májfája, az volt a híres lány. Vasárnap a litá37