Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Sebők Mária: Udvarlási szokások a századeleji Zoboralján

nia után az „első három legény”, akiket a legöregebb legények közül a legények maguk választottak, végigjárták a falut. A középső legény Volt a májusi király. — Kerüli a má­jusi király a falut, kezdődik a táncI Közben a többiek mindent megtettek, hogy meg­nevettessék, mert ha ez sikerült, fizetett három liter bort, ha nem, mindenki saját maga fizette. Szép időben a kocsma előtt táncoltak éjfélig. Telt a nyár, egyeseket a nyári munkák még jobban összemelegítettek, másokat több hónapra elválasztották egymástól. Felednélek, de már késő, mert megcsalád szívemet, Most csak az fáj, hogy neveted boldogtalan életemet. Akik mégis kitartottak őszig, általában novemberben megtartották a lakodalmat. Akkorra már nem volt gond a bor beszerzése, mivel a vidéken minden gazdának volt szőlője és borospincéje. Addigra elkészült a szilvapálinka is. Amíg magángaz­dálkodás folyt, mindig hétfőn tartották a lakodalmat, azóta tartják szombat-vasár­nap, amióta az embereket köti a gyári munkaidő. Farsangkor ritkán volt lako­dalom, csak abban az esetben, ha sürgős Volt. Bizony elég gyakran előfordult, hogy teherbe esett a lány. A lédeci anyakönyv szerint Ghimesen, amelynek 1900-ban 1090 lakosa volt, 1895-ben 4, a következő években 3—3, 1898-ban 11, majd 8, 3, 2, „törvénytelen gyerek” született, Lédec lakosainak száma 1900-ban 776 és 1895-től kezdve évenként 6, 0, 4, 2, 3, 2, 6 [a törvénytelen gyerekek száma. Legtöbbször a gyermek megszületése után is összeházasodtak a szülők, de a fenti számok nem tük­rözik, hány mennyasszony ment párta helyett kendőben az oltár elé. Ez nem volt ritka eset, „mert ha meg is szólták a lányt (a legényt is hibáztatták), de nem csináltak belőle nagy problémát, akinek rendes volt a kedvese, megházasodtak és el volt intézve, el­felejtették a bűnt is. Amikor megtudta a lány apja, anyja, a lányka kikapta a magáét, de mit csinálhattak?.. . Megölni nem lehetett. Az emberek a szülőket sajnálták, azok meg nagyon röstöllötték. Ha kendőben kellett lakodalomba menni, szomorú lakodalom volt, sírásból állt az egész lakodalom, sírt a mennyasszony, meg a szülők, hozzátartozók is." A lakodalom előtt a teherbe esett lány a templomban még a többi lány között állhatott, de nem olyan dísszel, mint a többiek. Amikor már nagyon látszott rajta, nem is ment templomba, mert szégyellte. Fia a lakodalom előtt megszületett a gyerek, akkor már az asszonyok közé állt, de nem tehette fel a főkötőt és másképp kellett bekötnie a fejét, mint az asszonyok. Ilyesmi évenként 1—2-szer előfordult. „Többnyire azért úgy volt, hogy már akkor siettek a házassággal, még mielőtt kezdett látszani. Ha még nem volt meg a gyerek, akkor még valaki föl merte tenni a koszorút is, de ez sok esetben a paptól függött.’’ A pap ítélete általában szigorúbb volt, mint a falu közvéleménye és ő határozta meg azokat a szabályokat, amelyek a környezet számára jelezték az általánostól eltérő helyzetet. Lédecen előfordult ilyen eset, hogy a mennyasszony már az oltár előtt állt és a plébános addig nem jött ki, amíg az asszonyok le nem vették a fejéről a koszorút és kendőt kötöttek rá. — „Olyan nagy lárma volt a plébánia udvarán! Má nagyon sokáig kellett várakozni!” Ha egy teherbe esett lány feltette a pártát, ugyanolyan nagy bűnnek tartották, mint azt, hogy terhes lett. Ezért nem is nagyon merték megcsinálni, inkább maguk kötötték fel a kendőt. Némelyik plébános azt sem engedte meg, hogy a lányanya a templomban abban a sorban álljon, ahol a rendes asszonyok, hátra kellett húzódnia. „Itt Lédecen megtörtént, nem is olyan régen, hogy a plébános úr azt mondta, hogy az (ti. a lány, aki már megszülte a gyermekét) ne tegyen úgy kendőt és ne legyen úgy főkötőzve, mint a rendes asszonyok. Jegyesek voltak, mentek oda egy októberi napon délután négykor jelentkezni. Odaálltak, a plébános meg csak elment mellettük, csak megnézte őket és ment tovább. Hat órakor volt az októberi rózsafüzér litánia, akkor is megnézte őket és semmit se szólt. Aztán a gazdaasszony, a plébános nénje mondta neki, hogy má tegye le azt a főkötőt, meg 38

Next

/
Thumbnails
Contents