Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Kósa László: Tanyás gazdálkodás és előítéletek (Magyarok, németek és románok egy alföldi városban)

az 1820—30-as években váltotta föl a szállás szót a tanya. A bemutatott egyöntetűséggel szemben mégis szemben állt valami. A csoportok jellegzetesen másként vélekedtek egymás és a saját gazdálkodásuk eredményességéről, milyenségéről. Ezek a vélemények nem alkottak szilárd rendszert, de eltérő hagyományokban gyökerező előítéletekről tanúskodnak.

A németek önképére jellemző a következő visszatérő tömör megállapítás: „A németek jobb családok voltak.” A jobb itt kifejezetten a módot, a tehetősséget jelentette. (Meg kell még jegyeznem, hogy a gyűjtés idején beszélgetőpartnereim magukat bizonyos fokig rendszerint elhatárolták attól, amit mondtak. Ezért találkozunk az alább szószerint idézett mondatokban a „mi” helyett mindig „ők”-kel, akár a saját, akár más csoportról beszélnek.)

„A németek azt mondták, fiataloké az erő. Amikor nősült vagy férjhez ment a gyerekük, mindent odaadtak neki. A magyar és a román gazda 85 éves korában sem adta ki a jussát a 60 éves fiának. Azok meg elmentek felesnek, árendásnak, otthagyták az apjukat. A románoknál még rosszabb volt a helyzet. Kártyázták munkaidőben. A németek kölcsönt adtak nekik, aztán kivásárolták őket.”

Lássuk, miként vélekednek a magyarok!

„A német gazdák legtöbbje nagy volt, de volt napszámos is köztük. A nagygazdák nemigen dolgoztak. Télen mindig otthon voltak.” (református)

„A német erősebb volt, gazdagabb volt. Nem tudni, mitől. A magyarok megtermelték a gabonát, de nem foglalkoztak úgy hizlalással, mint a németség.” (katolikus)

„A németség vezetett a vagyon tekintetében. Szőlővel sokat foglalkoztak. Élelmes- sebbek voltak. Sok iparos is volt közöttük.” (református)

„Főleg az eleki németek sok disznót hizlaltak. Az eleki német ahová betette a lábát, meggazdagodott. Bérelt, közvetített. Terjeszkedtek Gyulán.” (katolikus)

„A németség kapzsi volt. Ültette a szőlőt. A magyar meg szerette a bort. Sokan egy fertáj (= 1 kishold, 1200 négyszögöl K. L.) földet is odaadtak a borért. így erősödött meg a németség.” (katolikus)

„A németek jobb gazdák voltak és gazdagabbak. Dógosak voltak. Az olájokat nem dicsérem, volt azok között is” (katolikus)

„Apám beszélte, hogy a németek úgy jöttek ide, hogy a legjobb földeket kapják. A románok közt is voltak dógosak, de kevés volt a gazda. Az egyik, Miskucza, azt mondják, pénzt talált, azért gazdagodott meg. A németek jobban gazdálkodtak. Jobb földön jobban is lehetett. Ezek vezettek. Szorgalmasak is voltak. A románok közt is volt jó, szorgalmas gazda.” (katolikus)

„Az oláh gazda fukar volt, a cselédhez nem volt jó. A német, ha mást nem, enni adott neki.” (katolikus)

Végül átadjuk a szót a románoknak.

„A magyarok nemigen mentek cselédnek, inkább kubikusnak. A katolikus magyar gazdák gazdálkodtak jobban, a reformátusok rosszabbul. A román a románhoz nemigen szegődött, mert az Volt a legrosszabb. A német gazda volt a legjobb és főleg szeretett román cselédet fogadni. De a német gazdáknak szokása volt kimenni a tanyára, a béresüket meglesni. Az meg általában észrevette őket, és jól megverte vagy beleszúrta a vasvillát. Aztán meg azt mondta, hogy azt hitte, tolvaj.”

„A románság fokozatosan leszorult a Bánomba, ahol a járandók voltak és a Siórétre. (Mindkettő belvizes, azelőtt mocsaras terület volt. Az előbbibe 1848 után a zsellérföldeket mérték ki. K. L.) 1945-ben Józsefbenedeken már csak két román családnak volt tanyája. A németek sokat fizettek a románoknak, csak hogy menjenek és adják át a tanyájukat. A németek odaadták a fiuknak a vagyont, ha az megnősült, a románok halálukig nem. A fiú mehetett pereskedni vagy kubikolni. A németeknél nem kellett pe21