Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - MŰHELY - Varga Csaba: Közigazgatási reformtervek (Széljegyzetek a Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban című könyvhöz)

Realista reformálmok — irrealitásba lökve. Festetics Pál (1722—1782) soproni alispán iratai között talált „Opino Regini Hungáriáé” című tervezet például olyat javasol, hogy gyarapítsák a szabad királyi városok számát. Történelmietlen álom? Aligha. II. József a rendi közigazgatási szervezetet kísérelte meg hivatásos s hatásos közszolgálattá fejleszteni — ez volt a fejlődés útja. Ez. Magyarországon a feudális abszolutizmus hozta létre az állami bürokráciát. A kalapos király ilyet is állít: „Az állam szolgálatát jelentő ügyintézést a legkevésbé sem befolyásolhatja — s nem is szabad befolyásolnia — az egyéni rokonszenv vagy ellenszenv.” Ma már állampártiságunk ellenére beletörődünk ebbe, tudomásul véve az érdek- és rokonszenvválasztásokat? Hajnóczy József (ki II. József uralkodásának végén Szerém megye alispánja volt) azt ajánlja, hogy minden polgár kapja meg a birtok képességet, a birtokos pedig a szabad rendelkezés jogát, közben kijelenti, hogy persze ő nem akar minden nemesi kiváltságot megszüntetni, ám azt, ami a közterhek viseléséhez még hiányzik, az ingatlan birtokkal rendelkező földbirtokosok pótolják. Ennek a tervnek akkori és ottani realitását már vitatni lehet, mint Berzeviczy Gergely

— Napóleonnak ajánlott — alkotmánytervezetét, amely a jobbágyok szabad birtokát kívánta biztosítani. Eötvös József Reform című — 1846-ban publikált — írása szerint is a központosítási mániát nem száz évvel később találták ki. Ilyeneket mond: „En e hazában csak egy ellenzéki kérdést ismerek, s az a felelősség; míg az kivíva nincs, részemről — de ez csak személyes nézetem — nem foghatom meg, miként tartozhatik oly ember, ki alkotmányához ragaszkodik, más párthoz, mint az ellenzékhez?”

Közhiedelem, hogy a virilizmus csak a felszabadulás után szűnt meg. 1920 októberében — nem sokkal Trianon után — az első Teleki kormány kisgazda párti belügyminisztere, Ferdinandy Gyula a várható „nagy reform” előtt „kis reformot” dolgoz ki, hivatkozva arra, hogy a virilizmusba oltott választási rendszer szükséges, de azt javasolja, hogy a nyers virilizmusról térjenek át a közvetett viriliz- musra, azaz arra, hogy „a legtöbb adót fizető tagokat a legtöbb adót fizetők saját maguk közül” válaszszák ki, mert így „a választók a legtöbb adót fizetők egyéni tulajdonságait is” mérlegelhetik. Ez a középutas koncepció nyíltan érvel: „Tágítanunk kell az elavult régi korlátokon, de viszont vissza is kell térnünk a túlságosan széles választójog alapjáról, amelyre a nagy tömegek még nem érettek meg kellőképpen”. A három beterjesztett javaslat szerint a virilizmus a testületi szervekben megmaradt volna, de csak fele arányban, s közvetett formában, míg a másik részben demokratikus választójog alapján választhattak volna. (Ebből a törvényjavaslatból sem lett semmi, mert a hatalom birtokosai attól féltek, hogy a kisgazdák tömegesen bevonulnak a vármegyei önkormányzatokba.)

A „jogrend helyreállítását” akaró Teleki kormány csak annyit ért el, hogy a fővárosban szűnt meg a virilizmus. Ferdinandy így kommentálja ezt: „Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságánál a legtöbb adót fizetésen alapuló tagsági jogosultságot az 1920: IX. te. nálunk is megszüntette, itt azonban a virilizmus elejtése egyrészt a székesfőváros különleges életviszonyaiban, másrészt a közönség magasabb értelmi színvonalában találja magyarázatát.” Ez a szöveg áttételesen utal arra, hogy vidéken mennyire elmaradt a polgári — kapitalista — fejlődés, meg a szellemi is. A fővárosban tehát nincs virilizmus — vidéken viszont változatlan formában marad. Ez az ellentmondás is érzékelteti a kettős társadalomszerkezetet: a feudális és kapitalista társadalomszerkezet egymásra rétegződését. De a magyar virilizmus önmagában is ugyanezt jelenti: polgári formában feudális tartalom.

Csizmadia Andor 1943-as városi reformtervezete minden városban el akarja törölni avirilizmust.„A városi közgyűlés összetételét tekintve a törvénytervezet szakít a virilizmusnak a magyar jogfejlődéstől idegen intézményével. A virilizmus intézménye csupán arra volt jó, hogy megakadályozza a kívánatos demokratikus fejlődést, s a nagytőke és nagybirtokosság túlsúlyát indokolatlanul növelje ..Természetesen ebből a tervezetből sem lett semmi, amint Weis István—ekkor a pécsi egyetem politikatanára

— néhány évvel korábbi községi reformelképzeléséből. „A községi közjogok körében aggályos a virilizmus intézménye, amely nem jelent anyagi vagy megbízhatósági cenzust. A kisközségekben, de sok nagyközségben is, a virilisták többsége alig valamivel fizet több, a beszámítás alapjául szolgáló állami adót, mint anem virilisták,és nincs is nagyobb felelősségérzetük, műveltségük”. Weis minthaFerdinan- dynak válaszolna — a történelem fintora, hogy egyikük reformja sem vált valóra. Se Ferdinandy konzervatív — bár egy-két lépést előre tevő — reformja, se Weis progresszívebb elgondolása, ami azonban még nem mondhatja ki azt, amit 1948-ban Beér János egyetemi tanár tanulmánya: „A fel- szabadulás előtti Magyarország ’önkormányzati’ választásait elsősorban a virilizmus intézménye leplezi le, amely egészen a felszabadulásig hatályban volt, és amely kihatásában azt jelentette, hogy minden önkormányzati testületben a vagyoni cenzus alapján részt vevő elenyésző kisebbség, a virilisták által saját körükből beküldött rendi jellegű küldöttek képezték a többséget. Ez tehát már önmagában lehetetlenné tette a lakosság tényleges akaratának érvényesülését, hiszen a virilisták száma általában

81