Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kiss Dénes: Óhajtás, sóhajtás - szó-hajtás

tani, emberi stb. viszony kifejezésére. A fosztással jellemez! Képzeletünket ösztökéli.) Ott tartottunk, hogy a butácska embert oktalannak is szoktuk emlegetni, még enyhébben: oktondinak. Ez sem akármilyen szó. Lehetséges, hogy véletlen, de ebben a szóban is ott van a fosztóképző! Hiszen az oktondit nem tartjuk okosnak. .. Dehát hol van? Nézzük csak: ok-ton-di. A finn nyelvben a „tón”, „tön” — magánhangzó harmónia! — fosztóképző: ismer(tud) = tuntea, ismeretlen = tuntematon, nähdä = látni, näkemin = viszontlátásra és näkymätön — láthatatlan stb., stb. Ahogy már említettem is, például a finn syli (ejtése szüli) szó jelentése: anyaöl, de ebből képződik a megölel, az ölelkezik stb., vagyis lehetséges az összefüggés a magyar szül, születés, szülő szavakkal! Hasonlóan érdekes ez a szavunk: „pereputtya”. Azt szokták mondani, ha az egész család és rokonság eljön: „Eljött az egész pereputtya." S finnül a perhe szó jelentése: család. A nevet, még inkább a röhög jelentései finnül: nauraa, hohottaa, röhöttáa, az öreg (vén) = vanha stb., ám ilyen szavakat, több tucatnyit emlegettem már korábban is. Mondhatom: talán-talán nem egészen oktondi lesz a további okoskodás sem, amire nem kell bennünket nóggatni. Azaz: nem kell ösztökélni, hogy „no, no, mondd már!”.

Nem kell „na”-gatni, haladunk a föltételezhető „üm”-ögések, „hüm”-ögések ellenére. Még ha azt mondják is: „eee!” vagy „ejnye”, ha „ejháznak” is, vagy „aaa”-joz- nak, „ajha!” Ahogy hajdan (hej, de érdekes szó! Egyszer körül kellene fürkészni: haj-dan?! mit is jelöl és miért?) az íjat, nagy ajajozás, ajjozás, nyögés közben fölajzották. De mielőtt meghánynánk-vetnénk a dolgokat, hogy ne legyünk hánya-vetiek ... — a hány rokonértelmű szava a mennyí-nek, tehát számolásra, számvetésre utal! S a vetés, megvetés, betűvetés, igencsak fontos szó, erre mutat az „írástudó” szavunk is. A vetés, betűvetés, rovás és a mag elvetése igen fontos jelentéstartalom, ezért vét, vétkezik, aki hánya-veti! Ahelyett, hogy meghányná-vetné, számvetést csinálva, a dolgait. — Nos, hogy ne legyünk hanyagok (talán megint csak a hány? jelentéstartalma „kacsint” vissza?), de szemérmesek se .. . (Szóljunk erről is, hátha többeknek új lesz .. . Amikor ma egy leányzó — van még ilyen?! — csúnya szó vagy illetlenség hallatán, láttán elpirul és szemérmesen lesüti a szemét. . . Igen, ilyenkor nem gondolunk arra, hogy hajdanán a halottak szemére helyeztek érmét, hogy lecsukva maradjon. Nem légből kapott kifejezés ez sem!... Még akkor se, ha a mai „hölgy” akkor sem szemérmes, ha mondjuk kilátszik az egész „szemérme”!) Természetesen nem állítom, hogy mindaz, amit a nyelv így megmutat, így alakult, csak föltételezem. Már-már hallom: „Hűha!” ... „Hüüü!... s talán ezt is: „Hülyeség!” ... „Hűha!” Eddig magam sem gondoltam, hogy az összefügghet a sok „hü”-zéssel, „hüm”-mögéssel, „üm”-mögéssel — hamogással, kammo- gással, zümmögéssel stb. — de talán nem hiábavaló — híjába! héjába? —• ez az okkeresés. Az is lehet, hogy ötöléseimet, ötleteimet nem tudom elfogadhatóan megmagyarázni s kihívom magam ellen a „magyarok istenét”, mégis nyelvünk igéi megigéz- tek, megigáztak, s igaztalanság lenne tőlem, ha nem igenes, igényes, igényes, egyenes — nyílegyenes! — úton, ha kitérőkkel is, mennék. Nem botorkálhatok — botorul, bot nélkül sem —, még akkor sem, hogyha az eddig tanultakkal netán homlok-egyenest az ellenkezőjét állítom. (Hom-lok?! A homlok-egyenes, nem más, mint a szemtől- szembeniség, azaz: a hom-luk — ahol kilátunk? lék, ab-lak, lik, luk stb. —aszemre merőleges, tehát a tekintet meghosszabbítása! S manysi nyelven hum = ember, lakw = kerék, lakwin = kerek. S mi volt igazán és mértanian kerek a természetben? Mégpedig minden nézetből? Az állati szem, amit a Vadász kivett és megnézhetett! Még az emberi koponya sem volt annyira szabályos. Tehát az ember-kerek az a luk, ahol kileshetünk. A manysi les szó jelentése: vadászhurok. A lasi (megközelítő ejtése: lászi) jelentése: leskelődik stb. Nem a rokonnyelvi összehasonlítás a célunk, csak éppen érzékeltetni akartuk — olykor talán nem is a legjobb példával! —, hogy aligha véletlenül „hallat 78