Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kovács István: Bem József és az 1830-31-es lengyel szabadságharc

A Lengyel Királyság területén is megkezdődött az összeesküvők letartóztatása. Nem tudható, hogy Bem kötődött-e hozzájuk valamilyen szálon. Tény, hogy a Sándorhalála utáni hetek zavaros eseményeit kihasználva, 1826 januárjában kérte leszerelését. Mint ilyenkor szokás: egészségi állapotára hivatkozott. Kérését akadály nélkül teljesítették. Azonnal útra kelt, s elhagyta a Királyság területét. Tágabb szülőföldjén, a békésebb Galíciában állapodott meg ...

1830 utolsó hónapjában a lassan szállingózó hópelyheket viharossá kavarta egy hír: Varsóban kitört a revolúció... Lassan a részletekre is fény derült. I. Miklós, a Szent Szövetség cikkelyeiben vállalt kötelezettségének megfelelően hadsereggel akart Párizs ellen vonulni, amelynek népe még a nyár folyamán elzavarta gyűlölt királyát, X. Károlyt. Helyette Lajos Fülöp került a trónra, de a köztársaságiak elégedetlenségét nehezen tudta lecsillapítani. A cár a tervezett hadjáratban „fényes” szerepet szánt a lengyel hadseregnek.

A varsói hadapródiskola összeesküvő növendékei mindenesetre úgy érezték, hogy nem késlekedhetnek tovább: november 29-én felkelést robbantottak ki. Míg civil társaik betörtek Konstantin nagyherceg palotájába, ők szuronyt szegezve a belvárosnak vették útjukat, hogy megszállják az arzenált és felfegyverezzék a népet. A lengyel katonaság csatlakozott hozzájuk. Csak a tábornokok — többségükben a napóleoni háborúk híres hősei — próbálták csillapítani a „gyerekeket”. Hátukat agyonlőtték a felkelők, akik pár óra elteltével urai lettek a városnak. De mit kezdjenek a megszerzett hatalommal? Programnak az túl általános volt, hogy meg kell teremteni a független államot.

Bem tudta, hogy a felkelés szakítást jelent Miklós cárral. Kimenetelétől függ a Lengyel Királyság jövője, sőt nemcsak a Királyságé. Hiszen, ha megalakulna a független lengyel állam, ez nem maradna hatás nélkül Galíciára és a Poznani Nagyhercegségre se. De le lehet-e győzni azt az uralkodót, akinek elődje Napóleon koponyáját is bezúzta jogarával? Talán, ha az orosz hadsereg tisztikara olyan szellemű lenne, mint 1825-ben? Vagy ha a varsói felkelés pontosan öt évvel korábban robban ki — összehangolva a dekabristák megmozdulásával?. .. Ezek azonban hiábavaló ábrándok. Bemnek cselekednie kellett. Levelében ezt írta barátjának, a Galíciai Rendek elnökhelyettesének: „Oda sietek, ahová kötelességem és érzelmem szólít!”

Február 26-án átlépte a Kongresszusi Királyság határát, és elindult... az Osztrolen- kába vezető úton.

Legjobbkor érkezett a lengyel fővárosba. A Varsó köré húzott ellenséges gyűrűt áttörni készült a lengyel hadsereg, mely végre, a harcok kirobbanása óta először, támadásra szánta el magát. A korábbi főparancsnok, Józef Chlopicki ugyanis arra használta a ráruházott diktátori hatalmat, hogy a felkelést meg nem történtté tegye és uralkodóját kiengesztelje a lengyel alattvalók iránt. Ezirányú törekvésének a kedvező katonai helyzetek sorozatos feladása lett az eredménye. Azután is csak védekező hadműveletet folytatott, hogy a szejm 1831 január 25-én a RomanoV-dinasztiát megfosztotta a lengyel tróntól. (A Chíopicki tevékenysége nyomán kialakult helyzet kísértetiesen emlékeztet 1848 szeptemberének a Móga által vezetett főhadsereg állandó reti- rálása által teremtett magyar hadihelyzetére.) így a cári csapatok lassanként elárasztották az egész országot. Amikor a lengyel főparancsnok megsebesült a Varsó előterében vívott harcokban, helyére a nála tehetségtelenebb, de becsvágyóbb Jan Skrzy- necki került. Forradalomellenes szkepszisében, uralkodója iránti lojalitásában tükörképe, tükörszelleme Chtopickinek.

Az új főparancsnok hosszú késedelemmel fogadta el a felkelés legkiválóbb tábornokának, Ignacy Pradzynskinek a tervét, amelynek célja az ostromgyűrű szétverése és Diebitsch cári táborszernagy hadseregének felszámolása. A terv fontos eleme a megle62