Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Tarján Tamás: Dühöngeni, szeretni (Gyurkovics Tibor, a drámaíró)

kerre vihetik. Nagy komédiások elfeledtethetik e bohóctréfák közhelyeit, kopottabb vicceit: magukhoz emelve a szerepet.

MINDENKI MONDJA A MAGÁÉT

1975-ben harmadszor is Gyurkovics-bemutatóra került sor a Pesti Színházban, s a kritika általában úgy értékelte: a Csóka-család dal egy trilógia zárult egésszé. Ez részben igaz, hiszen itt is szerepel szánni- és szeretnivaló öregember (az Öreg és Badari után most az Anya), itt is az együvé tartozó emberek önzősége, széthúzása, érzelemszegénysége a tárgy, s itt is éppen úgy ambivalens a szerző viszonya figuráihoz, mint ahogyan ambivalensek maguk a figurák. Szeretni kell őket, és feldühödni tetteiken.

A Csóka-család (amelynek később szintén változott a címe: kötetben már Őszinte részvétem cím alatt olvasható) nemcsak kipróbálja, hanem következetesen végig is viszi az egymás-mellé-beszéltetés technikáját. Két rész megtartásához elegendő teherbírása már nincs ennek a megoldásnak. A párhuzamos monológok, a másik szavaihoz csak gépiesen kapcsolódó magánbeszédek ideig-óráig szórakoztatnak, de azután már önmagát leplezi le a technika. Örkény — nagyjából ugyanakkor keletkezett — Kulcskeresőkjével lehetne rokonságban az itt egy noteszt kereső család tragikomédiája, de miképp Az Öregbe is csak távolról szüremlett be a Macskajáték mély humora, úgy Csó- káék is csupán nagyon messziről hasonlítanak Fórisékra. Gyurkovics közhelyes kispolgárfigurákat mozgat közhelyes szituációban, s lassan már közhelyessé váló technikával. S bármily nemes gondolat, végül közhelyként hat a végkifejlet is. Az elhunyt hírneves professzor családja az értékes hagyatékot: a félelem kémiai ellenszerének képletét keresi. Nagy nehezen rálelnek arra a borítékra, amelyből a tudós feljegyzés helyett az Anya fiatalkori képe hullik ki. A félelem legyőzője tehát nem Valamiféle ve- gyület, hanem az eredeti szépségében, gazdagságában megőrzött érzelem. Az emberi kapcsolat.

Jellegében és igényében a Kecskeméten 1980-ban bemutatott Magyar menyasszony is összefüggésbe hozható a Kulcskeresők kel. Az egyes emberi sorsok pásztázása helyett az író ezúttal a magyar nemzeti karaktert veszi elemzés alá. Szakonyi Károly — akinek Gyurkoviccsal közösen írt De ki lesz a gyilkos? című krimikomédiáját három évaddal korábban játszották a kecskeméti színházban — többek közt ezt fűzte a Magyar menyasszony premierjéhez: „ . . .Van ebben a darabban szerelmi história is, házassági bonyodalom is, csakhogy cseppet sem a régi, konvencionális módon, hanem úgy, ahogy most szoktuk értelmezni és gyakorolni, amióta sikerrel roncsolgatjuk felebaráti érzelmeinket. De a címben a nemzetiségre utaló jelző talán mást is jelent: magának a nemzetnek a menyasszonyságát néprajzi szimbolikával. Mert van a darabban folklór is, de milyen! Szellemi néprajz a legmélyebb és legbonyolultabb értelemben, egy közösség hiedelmeiről és szokásairól, vágyairól és csalódásairól, reményeiről és búbánatáról, narkomániáiról és hiteiről — úgy mint szabadság és elbukás, országépítés és szellemi restség, sírvavigadás és otthontalanság, futball és hazafiság.”

A Magyar menyasszony — „történelmi freskó két matricában, tragikomikus színekkel” — kétségtelenül Gyurkovics legnagyobb szabású drámaírói vállalkozása; csak az a baja, hogy a Szakonyi felsorolta címszavakba a mű valóban bele is fér. Nyers, darabos egymásradobáltságában mutatkozik a néző előtt a tragikomédia. Érezni nagy belső erejét, az alkotói szándékot, ami azonban nem nyert formát. Gyurkovics nemegyszer esik abba a tévedésbe, miszerint elég Valamit kimondani, s az rögtön analízis is. Ebbe a darabjába például — ki tudja, honnan és miért? — belekeveredett a Trianon szó. Alighanem mint az újabb magyar történelem szempontjából oly szomorúan jelentőség57