Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Tarján Tamás: Dühöngeni, szeretni (Gyurkovics Tibor, a drámaíró)

értékeiben és fogyatékosságaiban egyaránt jellegzetes színműtípus formálódott ki. Bennük szólal legtermészetesebb hangján a drámaíró.

Nem tartozik a négy mű alkotta sorba az Isten 'nem szerencsejátékos közönségsikert arató, de elhibázott színpadi változata. A különös játszmáiba talán az Istent is bevonó paptanár monodrámába kívánkozó meditációja feszültségét vesztette el a divatos kihallgatás-szituáció következtében. Ecco homo — emeli fel most is a kezét az író, bár ezúttal nem önmagára, drámabeli mására mutat. Az „ecco homo” gesztusával nyújtja át Gyurkovics a tragikomédiáit is — de már nem egyes emberekre, hanem különféle kisközösségekre, az emberi együttélésre kíváncsi.

ÖREGEK, BETEGEK CIRKUSZA

Az Öreg — bár később Szeretetotthonná keresztelődött át — egy rendetlen, galériás lakásban, a Nagyvizit kórteremben játszódik. Öreg, beteg emberek a szereplők, koruk és bajuk kiszolgáltatottjai. Fokozott gyöngédségre, szeretetre szorulók — akik puszta állapotukkal, akart-akaratlan tetteikkel folytonosan dühöt, haragot váltanak ki környezetükből. Életkoruk, helyzetük miatt a valóságos életen kívülre szorultak— tehát emlékezéssel, tervezgetéssel és pótcselekvésekkel próbálnak segíteni magukon. A szituáció eleve olyan, hogy különösebb cselekményre, hagyományos konfliktusra nem lehet számítani. Apró, s önmagukban csöppet sem felemelő események zajlanak a szobában, kórteremben. Látogatók jönnek és mennek, hoznak vagy visznek valamit (a Nagyvizit ben ruhát, élelmet; Az Öreg ben magát a lakást is vinnék, azaz vennék: hol apuka, hol a gyerekek adnák el, a másik háta mögött). A pusztulás, a széthullás, a reménytelenség ott lebeg mindkét színhely fölött.

Gyurkovics abból teremti meg a tragikomédiát, hogy hőseit szembefordítja ezzel a redukált élettérrel. Az Öreget és — mintha csak ő kerülne gyógyíthatatlan betegen a kórházba — a Nagyvizit Badariját az elpusztíthatatlan vitalitás jellemzi. Apukának el kell viselnie, hogy a gyerekek szerint nem jó a habókos öreg a háznál, illetve nem a háznál jó, hanem a hídon, ahová koldulni küldik. Hogy hamarabb összegyűljön a pénzük a házra. Az Öregnek — komédiázással, cselszövéssel, szerencsével — mégis sikerül bizonyítania, hogy „lehet számítani rá”; hogy ha nem lenne — hiányozna. Érzelmileg tudja igazolni egyébként már majdhogynem haszontalan, öreg életét: halálát megjátszva kihallgathatja fia, menye megkésett lelkifurdalását, siránkozását. Learatja a diadalt, „feltámad” — a „Cukrot bezzeg nem hoztatok!” mondatával. Ez az érzelmi igazoltság tartja életben Badarit is: becsületes, tevékeny élet van mögötte, s azzal biztatja magát, hogy „visszavárják”.

Létay Vera a Nagyvizitről írta, de a másik darabra is áll: „Gyurkovics színművének legrokonszenvesebb vonása”, drámát teremtő érdeme az a „kesernyés, ha úgy tetszik, méltósággal teli humor”, „mely szembefordul az ember fizikai létét fenyegető erőkkel. Tréfálkozni a betegséggel, szamárfület mutatni a halálnak, sopánkodás helyett a szellem egyik legmagasabb rendű adományát, a humorérzéket szegezni a megfellebbezhetetlen elmúlásnak: az emberi tartás győzelme.” Még akkor is az, ha az Öreg és Badari nem tudják, hogy a halálnak mutatnak szamárfület — s azt sem tudják, hogy szamárfület mutatnak. Ők csak egyszerűen, a halál árnyékában is élik az életüket. Állapot és viselkedés ellentéte: az elaggott, legyengült emberek dús életkedve és életereje egyszerre fenséges és nevetséges: ebben a közegben létrejöhet a tragikomédia.

A Gyurkovics-darabok technikája viszonylag egyszerű. Az alaphelyzet világosan érthető, köznapi, hangsúlyozottan naturális. A párbeszédek viszont fokozatosan el55