Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Tarján Tamás: Dühöngeni, szeretni (Gyurkovics Tibor, a drámaíró)
TARJÁN TAMÁS DÜHÖNGENI, SZERETNI (Gyurkovics Tibor, a drámaíró) EGY LÍRIKUS — ISTEN IGAZÁBÓL Szerteágazó műfaji érdeklődés, termékenységgel áldott munkakedv jellemzi. Sokat ír és sokfélét és sokaknak. A lírában, a drámában, az epikában egyaránt otthonos. A hatvanas évek elején megjelent első versesköteteibe (Grafit; Kenyértörés) csak a költészet minden újdonságra kíváncsi búvárai merültek, később regényeinek (Mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma; Isten nem szerencsejátékos) már a címe is fölajzotta az irodalomperemi olvasmányra számító rétegeket. írt novellákat, rajongó cikkeket a színházról és színészekről, ejtett Tintapacát gyermekversekben. Gyurkovics Tibort nem kényeztette el a kritika, de egyet biztosan tud és állít róla: változatos műfajai egymásba oldódnak, zavarbaejtően szabálytalan elegyeket hozva létre. Az írótárs és jóbarát, Szakonyi Károly novellaszerűeknek mondotta verseit, Czére Béla Viszont drámai szituációkat fedezett föl bennük, Kőháti Zsolt pedig ezen a kettős nyomon indult tovább. Drámáinak lírai természetére szinte Valamennyi kritikus utalt. De hasonlóképp líraian fűtöttek az elbeszélései is, míg egyik-másik színdarabja részben vagy egészen epikus fogantatásé. Hiányoznak a tiszta formák: Gyurkovics talán nem is kedveli, mindenesetre nem műveli őket. Hogy ő maga miként vélekedik a tehetségéről? „Én nem vagyok lírikus — magyarázta szenvedélyesen a Bertha Bulcsú-készítette interjúban. — Á drámai rész érdekel a dolgokban, az antianyag. Nézd meg a verseimet, drámai sűrítmények ... A legtöbb egy novella szövete is lehetne ...(..) Valójában a víznek különböző állapotairól van szó. A tó, a folyó, a patak, a tenger ...” Bármennyire szabálytalanok is Gyurkovics művei — főleg a színdarabjai —, s bármennyire hadakozik az író a lírikus megnevezés ellen: mégiscsak, minden műfajban, elsősorban lírikus marad. Költő, akit a vallomás, az önelemzés kényszere, a lélek feltárásának vágya hajt. Szubjektív, szertelen, szabad poéta, aki a dramaturgiai szabályokkal mit sem törődik — s úgy hiszi, ezzel már le is győzte őket. Pályájának legátfogóbb képét is a költemények adták eddig: az 1978-as Istenigazából című válogatott verseskötetet (darabjainak csak egy része jelent meg könyv formában). Remek, beszédes a cím: Gyurkovics Tibor istenigazából költő, aki állandóan keresi is az Isten igazát. Azaz, a sajátos katolikummal színezett világkép ellenére, illetve éppen azért, az ember igazát. Az Isten igaza legelsősorban a szeretet. Gyurkovics műveit áthatja a szeretetelv: mint oly sok vonatkozásban, ebben is Szakonyi Károlyéhoz áll legközelebb a munkássága. Az emberi lét hétköznapi, történelmi és ontológiai kérdéseire egyaránt a szeretet adhatna választ az ő világában. A szeretet prédikátora. Csakhogy lépten-nyo- mon azt kell tapasztalnia, hogy a szeretet megszűnt az élet normája, tengelye lenni. S a szeretettel az ésszerűség, a rend hullik ki mindennapjainkból. A szeretetnélküliség láttán a szeretetelv hirdetője néha érzelmes, lemondó sorokban vállalja a szenvedő ember mártiriumát ..........egy kicsit szláv” — állapította meg róla találóan Bertha Bulcsu —, „nem lehet vele elmenni Kievbe, Leningrádba, Varsóba, mert ámuldozásával akadályozza az utcai forgalmat. Nosztalgiái támadnak olyan dolgok után, melyeknek nem lehetett részese, melyek csak sajátságos álmodozásai53
