Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban

Előrehozhatók-e a határidők

Az ezredforduló olvasóportréi talán sokak számára kiábrándítóan, de egyben kijózanítóan ismerősnek tűnnek. Vajon felgyorsítható-e a múlt és jelen kezdősebessége alapján meglehetősen lassúnak becsült fejlődési tempó? Előrehozhatók-e a határidők? Az alkotó jellegű, a személyiség és a társadalom alakításában „résztvevő” olvasás meghonosodásához olyan éghajlat szükséges, melyet az egymással kölcsönhatásban álló, fokozódó szocializáció és individualizáció jellemez, a szocialista közösség és a szocialista személyiség kialakulása.

Konkrétabban: felgyorsul a fejlődés, nő az olvasás presztízse:

1. Ha előrehaladnak a munka és a művelődés „béketárgyalásai”, ha az alkotóbb jellegű munka az egyre műveltebb munkással találkozik,

(A olvasás ma még az esetek nagyobb részében — különösen a fizikai dolgozóknál — a munka ellenére történik. „Nehogy azt higgye, hogy fontos nekem, és tudom, hogy mit csinálok ezen a gépen, nekem az a fontos, hogy olvasni tudjak mellette.” „Hiába olvasok szakkönyveket, a külföldi tanulmányútról hazaérkező konstruktőrünk kiröhög”, „Tanulok, olvasok, hogy olyan munkát végezhessek, amit majd nem lehet hozzáolvasás nélkül végezni”, „Ilyen munka után csak nagyon könnyűt lehet olvasni”. Ezek a vélemények ma még a munkásolvasók háromnegyed részének olvasási bizonyítványát magyarázzák, és fogják jelentős részben valószínűleg 2000-ben is, hiszen kevés biztosítéka látszik annak, hogy a megnövekvő szabadidő tartalmas kitöltéséhez az ezredforduló mindennapi munkája a munkások többségénél a mainál sokkal több motívumot adna.)

2. Ha a politikai-világnézeti műveltség és az esztétikai kulturáltság minden társadalmi rétegben egymásra talál,

(A mozgalmi „elit” és a kulturális „elit” csaknem minden rétegben többé-kevésbé különválik. Ennek egyik jelensége a politikai és az esztétikai nevelés összehangoltsága. Ennek egyik frappáns példája az, hogy az általános iskolai tankönyvek politikai-világnézeti témáinak irodalmi illusztrációs anyaga a leggyengébb.)

3. Ha a növekvő értékkészlet a korszerű tárolási és visszakeresési lehetőségeinek megteremtése mellett komoly figyelmet fordítanak a kultúraközvetítő intézmények a választás könnyítésére, az értékelve-szelektáló ajánlásra,

(Egy magyar átlagolvasó a hatalmas információözön könyv formában megjelenő töredékének töredékét olvassa el életében. Az értékek közötti válogatást ma még nem könnyíti meg eléggé, nem teszik eléggé gazdaságossá az arisztokratikus vagy flegmatikusán liberális könyvtár, az átlagolvasót nem ismerő és az árut műnek kezelő kritika, a nívótlan tömegkommunikációs adaptáció, a tudathasadásos könyvkereskedelmi propaganda.)

4. Ha aTművészi értékek befogadásának előkészítésére és az árkultúra kiszorítására kialakul a szocialista szórakozási kultúra,

(A megnövekvő szabad idő, az alkotó jellegű munka megterhelése és a nem alkotó jellegű munka kilúgozó hatása a feszültségoldó szabadidőtöltési eszközök sajátos keresletét teremti meg, melyre egyelőre még hagyományos áru formájában jelentkező kínálat válaszol nagyobbrészt.)

5. Ha a könyvolvasók tábora mellett egyre növekszik a könyvet használók tábora, akiknek igényeit olyan újfajta könyvekkel elégítik ki, amelyek korszerű módon felhasználják az audiovizuális kultúra lehetőségeit,

(A jövő könyvei között egyre több lesz a képeskönyv, a hanggal, mozgóképpel illusztrált könyv. A zsebkönyvek felfutását a kézikönyveké követi, kialakulnak a könyv és más tömegkommunikációs eszközök korszerű ötvözetei és az újfajta dokumentumokat új módon közvetítő könyvtárak.)

6. Ha az iskolában a kész tudást adó tankönyv monopóliumát könyv-és könyvtár- használatra, a kutatásra és az élményt adó olvasásra tanítás ellensúlyozza.

(Ma még nagyobb részt a kész lezárt tudást adó tanárok többsége kevéssé törődik a dinamikus, nagy távlatú ismeretekről olvasó diákjaival, az élmények részeseivel. Amíg a tanárok körében a legdivatosabb szerzők Jókai, Hemingway, Németh L.,

51