Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban
sajnos, több gondot fordítanak a gyors olvasásra, mint a kritikus olvasásra, az íróval való együttalkotásra tanítással. „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Vörösmarty éppen egy könyvtár megnyitása alkalmával kérdezte ezt 1844-ben. A sokféle válasz közül Lukácsét idézzük: „Ha valaki egyszer közülünk politikailag állást foglal egy kérdésben, ki tudná megmondani, hogy ebben Homérosnak, Shakespeare- nek vagy Tolsztojnak mennyi szerepe van?” A könyv, a könyvtár az infrastruktúra része, annak egyik igen fontos, jövőformáló, humanizált urbanizációt serkentő eleme. Magyarországon az olvasó nép túl korai, túl magabiztos deklarálása után, a hatvanas évek elejétől folyó olvasáskutatások kissé lehangoló látleletei ismeretében, három éve meghirdettük azt, amit kissé elhamarkodottan eredményként rögzítettünk: a végső győzelemig folytatandó Olvasó Népért mozgalmat, melynek a könyvév tulajdonképpen csak egyik állomása, eseménye. A kameruni művelődésügyi miniszter, akinek országa fehér folt az olvasástérképen, evangéliumi szellemben azt javasolja, hogy a könyvvel, újsággal rendelkező család adja ezt tovább annak a családnak, amelyiknek nincsen semmi olvasnivalója. A kulturális tőke igazságos felosztásának jócskán leegyszerűsített képlete ez, ahol nincs szó papíripari beruházásokról, a nemzeti nyelv megteremtéséről, az iskolarendszer kiépítéséről, az olvasáshoz szükséges szabadság kivívásáért folyó forradalmi harcban emelt könyvbarrikádokról, de a „Könyvet mindenki kezébe” jelszóval kapcsolatos elmélkedésünknek mégis megfelelő szép záróképe a két kezet összekötő könyv. És hol tartunk majd 2000-ben? A 21. század közepére tehető annak a maratoni versenynek a befejezése, amelynek végén az írni-olvasni tudó lakosság valószínűen odaállhat az olvasóportrét készítő komputer elé. Az elmúlt negyven év olvasói arányainak alakulása szerint ugyanis erre az időre érhetik utói az olvasók az írni-olvasni tudókat. 100 év könyvvásárlási adatainak elemzése, és az iskolai végzettség alakulásának nyomai is a jövő század negyvenes-ötvenes éveihez vezetnek. Ugyanez az eredmény jön ki akkor is, ha a mai társadalmi mozgás arányait figyelembe véve felvázoljuk az ezredforduló társadalmi szerkezetét. Ennek alapján a fiúk generációjában mindössze 5—6%-kal lesz több az egy év alatt legalább egy könyvet elolvasok aránya, s ez a felnőtt lakosságnak csak háromnegyed részét jelenti. Ilyen ütem mellett ismét csak körülbelül 2050-ig kell arra várni, hogy a dédunokák generációjánál ez az arány megközelítse a100%-ot. Ebben az időben érik utol a munkások az értelmiségieket az „egy év alatt legalább egy könyvet” versenyben. A következő tíz-tizenöt évre készített távlati tervek foglalkozás-összetétel és iskolai végzettségi összetétel arányai alapján (számolva az értelmiség és a szakmunkások nevelő aránya mellett az alacsony szellemi tartalmi úgynevezett szellemi munka növekvő arányával is) megint csak a már jól ismert bűvös évszám jelzi az Olvasó Népért mozgalom nagy évszámát. A rendszeres — mondjuk évente legalább 20 könyvnek megfelelő olvasmányt elfogyasztó — olvasók aránya talán csak újabb fél évszázad múlva közelíti meg a 100%-ot. Amennyiben nem számolhatunk másféle társadalmi mozgásokkal és változásokkal. 50
