Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban
funkciójával hathat inkább? Evvel már aktívabb lehet a könyvtár. Szakemberek, kutatók, tudósok keze alá dolgozhat, felhívhatja a figyelmüket olyan dolgokra, amit csak kevesen tudnak még, s rálicitálhat információikra. Rendkívül fontos ez a tevékenység is, különösen a szakkönyvtárak ilyen tevékenysége, amiről a szakkönyvtárak használóival együtt aránytalanul keveset szóltunk, de végül is ez is viszonylagosan aktív szolgálat, melyet a használók társadalmi helyzete, munkája által meghatározott igénye szerint korlátok közé szorít. Van azonban a könyvtárnak, s különösen a közművelődési könyvtárnak egy harmadik funkciója is, amely természetes módon magába öleli az előző kettőt, s többnyire azok képében jelentkezik. Ez a könyvtárnak a társadalmi-kulturális folyamatokat katalizáló szerepe. Ebben a szerepében rendelkezik a legnagyobb viszonylagos önállósággal. Ezt a szerepét akkor tölti be a könyvtár, ha élénken figyelve a társadalom pozitív irányú mozgásaira, megőrző, kultúraátadó, szórakoztató funkciója közben értékel, orientál, az olvasók szociológiai és pszichológiai meghatározottságát figyelembe véve nevel; ha falai között a szabadság, a mindenféle pozitív értékkel szembeni nyitottság, a demokratizmus szellemét honosítja meg, ha megpróbálja ellensúlyozni a kultúraátadó intézményeknek, köztük saját magának a társadalmi egyenlőtlenségeket átörökítő, újratermelő szerepét. Mindez azt is jelenti, hogy a könyvtár a minden igényt kielégítő szerviz, új igényeket előállító laboratóriummal bővül. Az auditóriumból szemináriummá és laboratóriummá alakuló iskolának a raktár-könyvtár nem lehet méltó partnere, de még a modern szerviz sem, csak ennek laboratóriummal kibővített változata. Ha a könyvnek az áru rabszolgaságából felszabadítása még sokak számára utópiának látszik, legalább olyan kisebb üzleti önmegtartóztatást kívánó lépéseket kellene megtenni, mint amit Tímár István javasolt: nemzetközi pénzalap létesítésével megoldani azt, hogy a fejlődő országoknak ne kelljen külföldre jogdíjat fizetni. A fejlődő országokban a könyvnek másfajta kötelességei is vannak. Hubay Miklós azt javasolta, hogy vétessék be a Könyv Chartájába az írásos kultúrák ősei előtti tisztelet- adást. A fehér foltokon megjelenő könyv első dolga annak védelmezése legyen, akinek örökébe lép: a helyi kultúra verseinek, meséinek, népi bölcsességének, az élő könyvtárak anyagának leírása, és közkinccsé tétele mellett saját tulajdonosaiknak való átadása nemzeti önérzetük, önértékelésük kialakítása céljával. Ha egy öregember meghal nálunk, az olyan, mintha Önöknél egy könyvtár leég, mondta egy afrikai. Egy kisgyermek első képeskönyve pedig könyvtáralapítás, folytathatjuk a gondolatot, mert az erről való gondoskodás is rendkívül lényeges. Az óvodai könyvtárak kialakításával az iskola és az olvasás témához érkeztünk, mely külön referátumot érdemelne. Most csak két mozzanatra villantanánk reflektort. A társadalmi forradalmon kívül a tudományos-technikai forradalom is sürgeti az oktatás forradalmát, illetve, ahol ez elkezdődött, ennek a folyamatnak a tempóváltását. Ennek a folyamatnak szerves része a — többnyire konzervatív, merev — tankönyv és az előadó tanár egyeduralmának megszűnése, a többkönyvűség, a dialógus, a választásra nevelés, a tanulói aktivitás szerepének növekedése. Az, hogy az auditóriumokat szemináriumok és laboratóriumok váltják fel, változásokat okoz a tanulók olvasási szokásaiban is: egyenlőséget és egészséges versenyt teremt a tankönyvek és egyéb könyvek között, beengedi az iskolába az élményeket, a nem hivatalos könyvek érveivel támogatott egyéni véleményeket. Sok iskolarendszerben még az olvasásélmény módszeres üldözése folyik. A tanárok nem ismerik diákjaikat, mint magánolvasókat. Nem törődnek avval, hogy Homéros tanulása idején Hugo és Dumas, Hugo feldolgozásakor pedig Hemingway és Segal a nagy olvasásélményük. Az iskolában, 49
