Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban
A könyvvel együtt a hatalmat is! Az iskola és az egyéb kultúraátadó intézményeket társadalmi egyenlőtlenségeket felszámoló tevékenységében eredeti bűnük, a kulturális tőke akaratlanul is egyenlőt- let szétosztása mellett a tömegkultúra-, elitkultúra-elméleteknek ravaszul pislogó szemaforja is akadályozza. Hogy alacsony és magas kultúra között nincs metafizikus határ, azt éppen az eredetileg szűkebb körnek szánt paperback bizonyította. Azzal, hogy Hemingway és Tolsztoj sok országban a tömegkultúra része, a tömegkultúra jelentése megváltozott. A kultúra épületében a kultúra monopoltőkései felrobbantották a lépcsőházat, pedig ennek az épületnek ez a legfontosabb része, az emeletek csak a továbbmenés előtti pihenés célját szolgálják. Azokban az országokban, ahol őszintén fáradoznak a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésén, többféle, különböző nehézségű lépcsőt építenek. Az is előfordul persze, hogy ravasz manipulációval, vagy merő jószándékkal lebontják a felső emeleteket, vagyis a célt, hogy ezek anyagából újabb alsó régiókat, vagy az ide feljutottak számára kellemes tartózkodási helyeket emeljenek. Dante Isteni Színjáték-a, Bulgakov, Faulkner regényei, Sartre, Teilhard de Chardin és Lukács filozófiai munkái azoktól érkeztek vissza, akiknél az olvasás nem vált életformává. Hogyan válhat az olvasás életformává? Ha az olvasás számára megfelelő légkör alakul ki. Az olvasás számára kedvező vagy kedvezőtlen légkört a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hosszúsági és szélességi fokaival jellemezhető életmód által meghatározott csoportnormák és értékek ciklonjai alakítják ki. Az Isteni Színjáték és az éhező indiai közötti reménytelen egyenlőtlenséget nem lehet egy marék rizzsel feloldani, az írni-olvasni elfelejtett afrikai kisfiút az „ismétlés a tudás anyja” jelszóval nem lehet újabb ábécés könyvvel Visszacsalogatni az olvasók táborába. Az olvasás iránti igény mindig valaminek a megváltoztatása iránti igény. A könyvvel együtt a változás lehetőségét, a szabadságot, a hatalmat is át kell adni. Egy könyv forráspontja, ahol a szöveg cselekvéssé lényegülhet, a szabadság, demokrácia katalizátor hatása mellett leszállítható olyan alacsonyra, amennyire a könyvet egy Viszonylag kevés energiával rendelkező olvasó is felhevítheti. Az olvasandó könyvet olvasás közben meg kell írni , — mondja Moravia, de csak annak (érdemes olvasmányokat „írni”, akinek ki is adják, el is olvassák olvasmányélményeit. Azokban a fejlődő országokban, ahol egyszerre gyorsult fel a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés, az olvasásnak jövőjétől fényes jelene van, azokban a fejlett országokban, ahol a gazdasági, technikai fejlődéshez képest a társadalmi-politikai fejlődés lelassult, a könyv sehogysem találja a helyét. Falai között a szabadság Mit tehet egy könyvtáros a fehér foltok felszámolásáért, az olvasás meggyökereztetéséért a dzsungelben és a nyugati metropolisban? A könyvtár nem ad papírt, mint az iskola. A közművelődést szolgáló könyvtárnak sokkal kisebb a hatalma, az olvasásbefolyásoló szerepe. Viszonylag kicsi, de nem kevés és nem mellékes, ha a lényegi folyamatokhoz tud kapcsolódni. Hogyan? A hagyományos megőrző-átadó funkciójával? Nem annak adhatja át a tudást, akinek akarja, s nem azt, amitakar, hiszen az olvasó, amikor belép a könyvtárba, magával hozza családtagjait, rokonait, munkatársait, barátait, s rájuk néz kérdően, amikor levesz a polcról egy könyvet, s a közeledő könyvtárostól ezek megkérdezik, hát ez meg kicsoda és mit akar? , még nem választottunk, mondja, ha ez megtörtént, utána bélyegezhet, adminisztrálhat. Az információs bázis 48
