Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban

gatói körében, s vajon hány könyv dicsekedhet evvel a Werther után másfél-két századdal. Az ilyen „elementáris hatás”, — ha a kiváltott feszültséget a hallgatók, illetve nézők között arányosan osztjuk el, nem nagyobb,mint egy-egy négyszemközt elolvasott könyvé. „Úgyszólván vele élek, de félek tőle. Ablakán keresztül kilátok a világba, ez nagyszerű, de esetenként, amikor lekapcsolom, úgy érzem, hogy most ezen az ablakon hozzám lát be a kíváncsi világ, ezért egy terítővei éjszakára mindig letakarom. Még mindig félek egy kicsit, s ezért az éjjeliszekrényen fekvő könyvhöz fordulok segítségért. Érdekes módon ez megnyugtat, pedig sokszor a könyvektől jobban félek, mert arra kényszerítenek, hogy összevesszek önmagámmal” — vallja egy magyar irodai alkalmazott nő.

Gutenberg a tisztaszobában

Csak részben van igaza Moraviának, amikor a tévét néző, de nem látó modern világot átmenetileg primitivizáltnak nevezi. Ezt a világot jellemezhetjük úgy, hogy lakói egy része anélkül jutott el a Marconi konstellációba, hogy megjárta volna a Gutenberg Galaxist, de úgy is, hogy napjainkban az emberiség jelentős része jutott el az alacsonyabbrendű audiovizuális kultúrától egy magasabb rendűig, s így megvan a lehetőség arra, hogy a Gutenberg Galaxishoz is eljusson.

Az emberiség egy része még a tévéhez hozzászoktatás állapotában van, még nem ő kapcsolja be a készüléket, hanem az távirányítja őt. De még az ilyen, szabadidőmérleget felborító tévéhezkötöttség sem egyértelműen negatív. Sokak számára ez az első szomszéd faluba utazás, ahol a szomszéd falu helyett egy más ország világvárosába, egy újonnan felfedezett ősi településre, vagy éppen a Holdba juthat el. A magyar falu életében a tévé avval is nagy változást hozott, hogy a televíziós készülékek addig csak az ünnepi vendégségek alkalmával használt „tisztaszobába” kerülésével a tulajdonosai is birtokba vették ezt a helyiséget, s ezzel urbanizálódott körülmények között kezdtek élni. A könyvet még nem olvasó falusi emberek szobáiba a tévé nyomán lassan a könyvek is bekerültek. A televízió ugyanis amellett, hogy elvon időt az olvasástól — sok esetben persze a még nem létező olvasástól — olvasást indukál, a könyv ösvényeit egyengeti. Balzac regényének tévéváltozata primitivizálás, de nem ilyen, vagy még ennél erősebb leegyszerűsítés az elolvasott Balzac regénynek az olvasói tudatban lerakódó változata sok esetben?

Ha a könyv megjósolt végórái nem is várhatók a közeljövőben, azt fel kell ismerni, hogy új helyzet állott be azzal, hogy a tömegkommunikációs eszközök átvállaltak jó néhányat a könyv feladatai közül, s ennek alapján újra kell értékelni a könyv és a sajtó társadalmi szerepét. A sajtó megszabadult az aktualitás nyomasztó gondjától, a friss hírekért való küzdelmes munka robotjától, s több figyelmet fordíthat az értékelésre, a kommentárra. A könyv monopolhelyzetének elvesztése nem vereség, hanem éppen korlátáitól való megszabadulás. Nem kell élő közvetítést adnia a tudományos-technikai forradalom gyilkos tempójú versenyeiről, hanem minden erejét a már-már sokkhatást kiváltó óriási információanyag rendezésére fordíthatja. Ehhez a továbbépíthető rendszerű kézikönyvek, lexikonok, enciklopédiák új, mozgékony típusait kell kialakítani. A könyv is kap kölcsönöket, ötleteket a tömegkommunikációs rendszerektől: újfajta mellékleteivel látható és hallható lesz.

Egyes tudományágak ismeretanyagának, s velük együtt az őket hordozó könyveknek is már csak néhány év a felezési idejük. Ebből sokan a könyv elöregedésére következtetnek. Kétségtelen, hogy a gyors felezési idejű természettudományok és alkalmazott tudományok területén a könyv kisebb szerepet játszik, mint a folyóirat és a

45