Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban

Felgyorsul-e a könyv?

Az egy emberéletre jutó változások száma rohamosan nő. A világ változásáról értesíteni az érdekelteket, vagyis mindenkit, nem kis feladat, ehhez a hírnökök, krónikások, kalendáriumok, regények, monográfiák nem elegendők, újfajta „könyvek” is szükségesek.

A kommunikációs újrafelosztás folyamata napjainkban meglehetős hevességgel zajlik. A könyv átad szerepeket, elvesznek tőle funkciókat, de a modern tömegközlési eszközök cserébe az elfogultakért új feladatokkal is megbízzák a könyvet.

Az eseményekről az új típusú könyvek néhány napon, órán vagy másodpercen belül tájékoztatják a világot, s a közgyűlés anyagát tartalmazó hagyományos könyv esetleg több hónappal vagy évvel lemaradva kullog utánuk. Ugyanakkor a könyv haláláról, s a gépi tömegkommunikációs eszközök hatalomátvételéről szóló tanulmányok a hagyományos könyvekben jelennek meg, s töltenek meg kisebb könyvtárakat. A nagyrészben könyvekkel táplálkozó rádió és televízió tevékenységéről évkönyvet ad ki, és maradandónak vélt vagy ítélt alkotásait — hangjátékok, filmforgatókönyvek, előadások — a könyvformában való kiadással szentesíti.

Amikor viszonylag túl gyakran esik szó valaminek a haláláról — mint ez a könyv esetében történt a némafilm, a hangosfilm, a tévé megjelenésekor — akkor talán éppen ennek az ellenkezőjéről van szó: egy válságokat túlélő közlésmódról. A túlélés, bár pozitív értelmű szavakat is asszociáltat, mint a „győzelem”, többféle előjelet vehet fel: lehet itt felejtődés, nyugdíjasként továbbszolgálás, de lehet megújulás is. A túlélés, azaz most már a könyv esetében a megújulás mellett többek között az is szemléletes bizonyíték, hogy 1965 és 1968 között csaknem kétszeresére nőtt a kiadott könyvek száma, hogy a tévénézők mellett állandóan nő az olvasók száma is, hogy az elmúlt negyedszázadban alig lehetett hallani tönkrement könyvkiadókról. A szellemi táplálékkal is valahogy az a helyzet, mint testünk mindennapi táplálékaival. Amellett, hogy itt is igen nagy az éhezők száma, hasonló a helyzet a táplálékok formáját illetően is. Ma már meg lehetne valósítani a pasztillákkal táplálkozást, mégis az egyre változatosabb, esztétikusabb ételek fogyasztása a fejlődés iránya.

Melyik gombot nyomjuk le?

Az a tény, hogy a kultúra egyre több csatornán áramlik, nemcsak könnyít, nehezít is a kultúrát befogadók helyzetén. Könnyít, hiszen Hamlettel, az értéktöbblet vagy a szervátültetés kérdéseivel a filmvásznon, a képernyőn, az ultrarövidhullámon, s a nyomtatott lapokon egyaránt találkozhatunk. Hogy melyik készülék gombját kell lenyomni ahhoz, hogy az adott kérdés legközérthetőbb, a legtudományosabb, a legfrissebb, a szerző szándékát legjobban megközelítő változatával találkozhassunk, ezt már nem könnyű eldönteni. Raszkolnyikovval, a kapafogú őselefánttal, az új antibiotikumokkal vagy az infrastruktúra kérdéseivel nem találkozhatok bárhol, bármikor ez az adásidőtől, vevőkészülékeim hullámhosszaitól, a műszaktól, a könyvtárak állományától, tájékoztatóapparátusától és nyitvatartásától is függ.

A kérdést tovább finomítva: kinek melyik csatornát kell választania, hogy számára leghatásosabb legyen az információfelvétel. Egyes hamis próféták a tömegkommunikációs eszköz elementáris hatásáról beszélnek. Ha az egyik amerikai rádió magát rendkívüli élő adásnak álcázó, a Marsról érkező titokzatos lények támadásáról szóló sci-fi hangjáték nyomán kirobbanó országos pánikra gondolunk, az elementáris jelszó helytállónak tűnik, hiszen a rádióműsornak áldozatai is voltak pánikbaesett hall44