Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: A reformáció hatása a magyar népi-nemzeti tudatra (Egy kutatási terv alapeszméje)
pozíciót foglaltak el. S így volt ez a korábbi évszázadokban is: a hazai gyökerű, a csak magyar fogantatású szellemi mozgalmakat a központi hatalom mindig elfojtotta. S nem azért, mert a királyok magyarellenesek voltak, hanem mert ragaszkodtak Géza és István koncepciójához: csak úgy maradhatunk meg Európa közepén, ha átvesszük a keresztyén kultúrát, civilizációt. És ezt a koncepciót sikerült is érvényben tartani mindaddig, míg maga az európai szellemiség ketté nem hasadt. És pontosan e hasadás következtében beálló új helyzet ad módot az évszázadokon át búvópatakként továbbélőmagyarvilágkép, gondolkodásmód föltörésére, de márnem a rég elvesztett és vissza- hozhatatlan civilizáció formájában, hanem a Kálvin-féle pozitív, koncepciózus hitújítás segedelmével. A reformáció idején győz a magyar gondolkodás, életfölfogás a hazai szellemi életben, ekkor épül be a keresztyén civilizáció a milliók mindennapjaiba, világképébe, s talán ezért oly sikeresen és véglegesen, mert nem külső-fölső erőszak következtében, hanem szabad akaratból, saját elhatározásból. Minden egyéb ebből az alapképletből következik — nevezetesen: A XVI. század elejétől kezdve robbanásszerűen terjed a magyar nyelv használata a politikában, oktatásban, tudományokban, az egyházi szertartásokban. Megszületik a magyar nyelvű írásos szépirodalom, s kiváltképp a Kálvin hitűek tollából. Létrejön az a politikai röpiratirodalom, amelyik majd a Habsburggal és oszmánnal való szembeszállás fő erkölcsi, szellemi hordozója lesz a következő korszakokban. A reformációban megújuló magyar szellem bázisát veti itthon az olyan tudományágak világi művelésének, mint a pedagógia, fizika, gazdaságtan, matematika, filozófia. A hitújítás mint kihívás okolja mindenekelőtt, hogy a magyar katolikus egyház erkölcseiben tisztul, módszereiben korszerűsödik, s hogy például az ellenreformáció olyan tiszteletreméltó nagy alakja, mint Pázmány Péter, már magyar nyelven adja közre értekezéseit. Összegezve: Lutheránusok tiszta magyar lakosságú vidékeken már a XV. század második felében is alig-alig találtatnak, míg Kálvin hite a mi népnyelvünkön: magyar vallás — mégpedig a szónak azon összetett értelmében, ahogyan az a nagy hitviták két évszázada alatt kinyilvánul: A magyarul, magyarokhoz szóló igaz hit; a népi-nemzeti hovatartozás manifesztálása; a magyar szellemi és lelki értékek megőrzése; a nép puszta megmaradásának védelme. Ezekben persze, mint minden, a maga idején szükségszerűen harcos apoteózisban, benne vannak a túlzások és elfogultságok is, ám a tények ismeretében annyit mindenképpen megállapíthatunk: Kálvin magyar földbe ültetett vallása volt az a hit, az a szellem, mely pontosan akkor kölcsönzött korszerű, önálló magyar tudatot, s ezen keresztül nagyobb ellenálló erőt népünknek, mikor az európai Újkor „hasadásos hajnalán” sorsunk oly meredek ívben vett szerencsétlen fordulatot. És ez a korszerűsödés, ez a „magyarul európaiasodás” ad majd szellemi és erkölcsi alapot a XIX. században bekövetkezett „magyar-reneszánsz” nagy alakjainak, mikor kidolgozzák az ország- és nemzetépítés pozitív, koncepciózus programját. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK GOÓR IMRE BÁRTH JÁNOS KOVÁCS ISTVÁN BODOR JENŐ PINTÉR LAJOS BUDA FERENC (fcmunkatárs) ZÁM TIBOR 42
