Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: A reformáció hatása a magyar népi-nemzeti tudatra (Egy kutatási terv alapeszméje)
KUNSZABÓ FERENC A REFORMÁCIÓ HATÁSA A MAGYAR NÉPI-NEMZETI TUDATRA (Egy kutatási terv alapeszméje)* Jeles emlékezetű Révész Imre, a debreceni tudományegyetem egyháztörténelmi professzora fedezte föl a hugenotta réfugiéirodalom egy jellegzetes darabját, amelyikben is a szerző, bizonyos Pierre Marteau — valószínűleg csak fedőnév — azt fejtegeti, hogy a franciaországi és a magyarországi Kálvin-hitű protestánsok sorsa között mennyi a hasonlóság. Egyik is, másik is szorgalmatos mezei gazda, iparűző, kereskedőfajta, s korábban mindkettő nagy szolgálatot tett a Bourbonoknak, illetve a Habsburgoknak; hanem „jutalmul” az emberi és vallásgyakorlási jogokat vonták meg tőlük, majdnem egyazon időben, amit tömeges mészárlások, üldözések, rablások, gályarabságok kísértek. Ez váltotta ki a hugenották nyílt lázadását a Cévennes-i hegyekben, de ugyanez a magyar kálvinisták fegyveres felkelését, s pontosan olyan időszakban, mikor a két uralkodóház vég nélkülinek látszó bonyodalomba keveredett egymással. A cévennes-i hős ellenállók sorsa a teljes vereség lesz, mert el vannak szigetelve, a magyar kálvinisták viszont győzni fognak, hiszen sikerült egyezségre lépniök az ország katolikusaival, s mert olyan jeles kálvinista ősöket felmutató fejedelem vezeti harcukat, mint II. Rákóczi Ferenc, aki — Bocskay István nyomdokán haladva — egy egész ország számára valósította meg a vallásfelekezetek egyenjogúságát. Éppen ezért véli a röpirat nagy tudományú és lelkes szerzője, hogy a hugenották nyomoré sorsán csak egy módon lehetne segíteni: ha betelepítenék őket a Kárpát-medence sík területeire, ahol a nemrégiben véget ért másfélszázados török uralom különben is megcsökkentette és elszegényítette a korábban dús mezőgazdasággal, jeles iparral és kiterjedt kereskedelemmel bíró népességet. így segíthetnének egymásnak a közös sorsú és szellemiségükben annyi rokon vonást mutató magyarok és provenszálok, a keresztyén humánum gyarapítására, az igaz Isten nagyobb dicsőségére. Ennyi a röpirat rövid, s ehelyt csupán célszerűségi kivonata, melynek eredetije 1705-ben nyomattatott, valószínűleg Hollandiában, és amelyiknek néhány példánya még a Rákóczi-szabadságharc idején bejutott Magyarországra — hanem a javaslat megvalósításának mihamar útját állták a történelem realitásai, megmutatván egyúttal, hogy a jeles szerző elemzései közül melyek a helytállóak, melyek nem. A Cévennes-i felkelést a Bourbonok valóban leverték, és végzetesen, mert a franciaországi kálvinisták nem találtak szövetségest a lakosság más vallású rétegeiben, s mert nem kaphattak lényeges utánpótlást a határokon túlról. Hanem a Habsburgok is leverték az akkor kálvinista többségű magyar nemzet szabadságharcát, mert Párizs, a kialkudott béke fejében, cserbenhagyta Rákóczit. Azaz, a történelem ekkor újólag igazolta, hogy a világbíró hatalmak rendszerint könnyebben meg tudnak egymással egyezni, semmint jogokat adni népeiknek, kisebbségeiknek, felekezeteiknek. így vált a hugenották története véglegesen történelemmé, s így nem jöhetett még csak szóba sem magyarországi letelepedésük, s ezért csupán találgathatjuk, hogy milyen örvendetes következményekkel járt Volna a kiváló szorgalmú, nagy tehetségű, * Elhangzott a Genfi Egyetemen 1980. november 18-án. 37
