Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Szabó László: Erdei Ferenc társadalomszemlélete

A magyar társadalom egésze — mint ezt ő maga is bemutatta — 1848-ban nem újulhatott meg; 1867-ben, 1920-ban ugyanazok a meghatározó erők, ugyanolyan uralmi rendszert alakítottak ki, mint a rendi társadalom idején. Vagy a polgárságot nem a dzsentri világ tartotta-e fogva egészében? Nem sikerült e korlátozásokkal, zsidó- törvényekkel a nem beleilleszkedőket visszaszorítani a forradalmak után, s a katasztrófa előtt? A munkásság vékony rétegéből is sokakat nem a kispolgári lét és életforma vonzott-e inkább, mint a tudatos osztályharc? Nem felkínálta-e a múltból itt maradt, bizonyos kompromisszumokkal magát uralmon tartó uralkodó réteg az új rétegeknek is a hasonulás lehetőségét? S éppen ezért tudott-e korszerű munkaszervezetet létrehozni az egész társadalom? S a korszerűtlen munkaszervezet miatt nem alacsony szintű társadalmi termelés sodorta-é az egész országot a nyomor szélére és egy idegen agresszív hatalom karjába?

Az adott történeti pillanatban a lényegi vonások valóban megegyeztek az egész társadalom és a társadalom alatti parasztságnál. S ha a lényegi pontok egyeznek, maga a kép helyes. Nem egyszerű rávetítés Erdei Ferenc módszere, hanem lényegi egyeztetés, az azonossági jegyek tudatos felülvizsgálása, tudományos egybevetése. Igaz kép.

Természetesen mindez keret. Keret, amelyet Erdei a maga céljának megfelelő tartalommal meg is töltött. A szövetségesek keresése, a helyzet reális értékelése érdekében a társadalom mozgásban levő elemeit állítva középpontba, a parasztságot és a társadalmat belső változásában, illetve bomlásában ragadva meg, alakította ki kategóriáit: megkövült parasztság, még parasztok, romlott parasztok, menekülők, már nem parasztok, visszaparasztosodók s más kategóriák jelzik ezt a törekvést. S az egész társadalom szempontjából ezért kap szerepet az új, kapitalizmuskori középosztály, a parasztból lett értelmiségi és a munkásosztály különböző rétegeinek elemzése. A jövő formálása szempontjából éppen az átmeneti állapot, az útonlevők érdekelték. Akiket valahová terelni vagy irányítani lehet már, s nem álló helyzetükből kimozdítani. S a lényegi keretnek ez a sajátos célú kitöltése inkább a politika, mint a tudomány szempontjából érdekes és figyelemre méltó. Éppen ezért csak egy korra jellemző, s azonnali cselekvést meghatározó.

Tudomásul kell vennünk, hogy Erdei Ferenc egész XX. századi magyar társadalomról vagy a parasztságról adott lényegi képét minden tudománynak azonos szellemben és hasonló módszerrel, elmélyült vizsgálat során magának kell kiegészítenie a tudomány célját, módszerét figyelembe véve. Nem lehet változatlanul társadalmi kategóriáit a néprajzba vagy a történelem különböző ágazataiba, illetve a szociológiába átemelni. A lényegi pontról kiindulva saját szempontú, de az Erdeiéhez hasonlóan árnyalt képet kell felvázolni, hogy hűek maradjunk örökségéhez.

A paraszt Erdei Ferenc parasztsága vállalásával tagadta meg a parasztságát és a parasztságot. Saját társadalmi helyzetének felismerése és elemzése segítségével láthatta meg a saját korának társadalmát, s a jövő érdekében való helyes cselekedetek sorát. Ez a helyzet — mert európai szintre emelte önmagát —• nem beszűkülést, hanem inkább kitárulkozást eredményezett, s tette őt a huszadik század egyik legjelentősebb írójává, tudósává és politikusává. Emléke, munkássága előtt úgy illik tisztelegnünk, hogy szellemi örökségét továbbfejlesztjük, megbecsüljük, s vállaljuk. Korunk kérdéseit hasonló őszinteséggel és emberi tartással igyekezünk megoldani, mi, akik művei írói erényei, gondolatgazdagsága és erkölcsi tartása miatt tanítványainak is tekintjük magunkat.

36