Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Papp Zsolt: Erdei Ferenc indulása
1932 után: szellemi vákuum, 1934—35: megtorpanás, rezignáció. Erdei begubózik — mondja Huszár. Ehhez most fontos adalékokat kapunk. Mind a klasszikus, mind a szocialista gazdaságtan távol van a tények világától — vélte-észlelte Erdei. Utóbbi — úgy látja — foglya a kettős osztálytagozódás absztrakt dogmájának és pánpolitiz- musban szenved: ami a munkásságnak kell, az kell. Huszár ismerteti a marxista Molnár Erik korabeli vaslogikájú, ám doktriner érvelését. Azt a legfeljebb hosszú távra ígéretes ésszerűséget, amely teljesen érzéketlen maradt a magyar gazdagparasztság drámája iránt. Ismerteti Németh László és Molnár Erik vitáját, amelyben Molnár Erik anullálta Németh László pozitív törekvéseit. A koncepciót, amely a gyár mellett a kertet is a szocializmus eszményébe sorolta. Amelynek végül kiosztatik a szociálfasizmus minősítés is. (Az ember — írta éppen az idő tájt a hazai születésű Karl Mannheim — a politikai életben sokkal élesebb a közelebbi, mint a távoli ellenféllel szemben. Mert sokkal közvetlenebb a kísértés — átsiklani annak világlátásába.) Huszár elemzi: mit kellett volna Molnár Eriknek méltányolnia Németh László koncepciójából. Antifeudalizmusát, tőkeellenességét, szolidaritását a társadalom alatti Magyarországgal. Nem ez történt. Viták, melyekben a vitázók csak távolabb kerültek egymástól. Erdei megtorpanásának egyik oka tehát a szocialista tudomány korabeli állapota. Persze nemcsak az — jelzi Huszár —, hanem azok az élettapasztalatok is, melyeket édesapjától, a sors- és nemzedéktárs hagymakertészektől kapott. Ezek ugyanis nem estek távol a kortárs marxista tudományosság bizonyos intencióitól. így hangoztak: csak az agrárproli az ipari munkás testvérosztálya — a polgárparaszt a másik oldalra tartozik. íme: a szemléletiköznapi réteg-disszenzus. Erdei viszont úgy látja, hogy a polgárparasztra feladatok várnak. Hogy dinamikus, korszerűsítő, a régit felőrlő figurája a falusi életnek. Huszár Tibor — más kutatásokra is támaszkodva — jelzi: a KMP hivatalos lapjának, a Bécsben kiadott Új Márciusnak a példányai eljutottak Makóra. Hogy melyek, nem tudni. Mindenesetre az 1929-es 8. számban volt a tagokhoz intézett Nyílt levél. A levél szerint a proletárforradalom a követendő cél, valamint a kapitalisták mellett a szociáldemokratákat és valamennyi paraszt-és kisparaszt pártot is el kell szigetelni a tömegektől. Mindezt 1930-ban az Új Március hasábjain Kun Béla fejtette ki. Az írás lényege: egy réteg-ki iktató, rétegkizárásos plattform. A proletariátus szövetségese a félproletár törpebirtokos és az alsó középparaszt. De nem az a középparaszt, nem a gazdagparaszt! 1929: viták a stratégia kérdései körül. Paraszt- vagy földmunkásmozgalom? Legális vagy illegális szervezetek? Az egyik álláspont szerint vannak feudális maradványok a nagybirtokon. A másik szerint: az csak kapitalista. Ezért (is) kellő és lehetséges a proletárforradalom. E szemlélet szerint „nem szempont” a földéhség, a demokratikus forradalom, az agrárforradalom. Révai József 1930-ban az Új Márciusban a kisgazdákat és a szociáldemokratákat fasiszta sedégcsapatoknak nevezi. 1932 őszén módosul a KMP taktikája, ám a stratégiai irányvonal 1936-ig érvényben marad —jelzi Huszár. Erdeinek — elég talán ennyi — kételyei voltak a KMP agrárpolitikájának helyességét illetően. Foglaljuk össze. Ahonnan megegyezést kereső közelítést tapasztalhatott, onnan az elfogadhatatlan volt. Látszat-legitimáció, hamis konszenzus. Ahonnan autentikus közeledés lett volna reményelhető •— baloldal, korabeli KMP —, onnan nem volt közeledés, megegyezés-keresés, autentikus szövetségi politika. Az induló Erdei eszme- és politikatörténeti helyzetspecifikumát jellemzendő, talán ez Huszár monográfikus tanulmányának lényege: a felvállalható felvállalhatatlan volt, és a vállalásra érdemes nem tudta önmagát elfogadtatni. És ekkor jön az Európa-élmény. 26
