Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Papp Zsolt: Erdei Ferenc indulása
Erdei 1935 novemberében a makói hagymás szövetkezet megbízásából nyugateurópai útra megy. A nyugati utas Erdei német, holland, svájci kertészeteket, szövetkezeti intézményeket tanulmányoz. És —• olvas. Huszár ismerteti és elemzi levelezésanyagát: az egész fejezetet ennek alapján írja meg. Hosszú tépelődések, belső viaskodások, romantikus és drámai hang a levelekben. Folytonosság- és újrakezdés-tudat. Európa és Magyarország fejlődési szintkülönbsége számba vétetik. Rájön: elszakíthatatlanul paraszt — s hogy a parasztság nálunk Nyu- gat-Európához képest társadalom alatti réteg. Vagy inkább: társadalom a társadalomban, külön ország. Különelvű, csoportautonóm, kultúrautonóm. A levelekben: a válság hangjai. Hogy a harmincas évek kommunista agrárpolitikája nem adott választ kérdéseire. De benne: hogy lázadó, hogy szocialista. Benne, hogy a „rendi” parasztság polgárosodása az agrárfejlődés központi kérdése, ami kiteljesedve a parasztság megszűnéséhez vezet. Ha lesz tőkeviszony falun — mint ahogy alig-alig van —, csak akkor lesz ott tőkés és agrárproletár dichotómia. Látnivaló — árnyalja Huszár a képet — Erdei érdemben különbözött Révai és Molnár Erik akkori felfogásától. Nyugaton: nincs „parasztság”, mint népi rezervátum. Nincs olyan, hogy valaki „földművelő marad és nem tanul tovább”. Hanem: „tanul s lesz földművelő”. A Mauer és a Wagner mellett a Bauer egyike a polgári foglalkozásoknak. Emögött: a polgári egyenlőség ténye. Persze, Erdei világnézeti válságát a végletekig élezi az a tapasztalata, hogy a nyugati polgárosodott paraszt — konzervatív. Ami persze nem volt ilyen egyértelmű — jelzi Huszár. Mégis, Erdei: Anglia és Oroszország — a két véglet. Előbbinél: minden a felforgatás ellen szól, utóbbinál: minden a forradalom mellett. Huszár jelzi sajátos Lenin-képét: Leninben Erdei a parasztforradalmár ideáltípusát látja. Levelei a megújuló újragondolás, a folyamatos revízió megnyilvánulásai. Paraszt- mivoltát egyre kevésbé tekintette egyértelmű-be végzett meghatározásnak. Amint a gyötrődő kérdés mutatja: paraszt? „Vele az egyetlen lehetséges politikus cselekedet a pusztítás. S vajon parasztpusztító hadjárat zászlajára írható-e, hogy paraszt?” Ne felejtsük el egy korábbi megfogalmazását: „radikálisan szembefordulni a paraszttal csak az tud, aki maga is paraszt.” A kérdések zömét nyitottként hozza haza Magyarországra. Huszonhat éves. A következő öt évben megírja a „Parasztok”-at, a „Futóhomok”-ot, a „Magyar falu”-t és a „Magyar város”-t. A magyar szociográfia-szociológia klasszikusait. * * * Erdei 1980-ban lett volna hetvenéves. Kiadóink nagy bőséggel adják ki munkáit. Hogy ezeket kettőzött figyelemmel olvassuk, s hogy az Erdei- és Erdei-korszak kutatás rendkívül megelevenedett az utóbbi évtizedben, ez nagymértékben! Huszár Tibornak köszönhető. Erdei-kutatásai — a következő részek aligha váratnak soká magukra — már láthatóan egy olyan szociológus monografikus portréjához Vezetnek el, aki belülről ismerte Kelet-Európa adott térségét, miként (idővel) a marxizmus klasszikusait is. Magyar marxista — ebben eredetisége, ebben felszólító ereje. A kötet „Értelmiségtörténet — értelmiségpolitika” című tanulmánya az értelmiség szociológiai kategóriáját elemzi, a felszabadulást követő időszak értelmiség-politikájával , és az értelmiség helyének-feladatainak strukturális változásaival foglalkozik. „A Korunk és a magyar szellemi áramlatok 1926—1940” c. írás az Erdélyben megjelent lap történetét — az anyaországgal, a Komintern-nel, a KMP-vel, a baloldali magyar emigrációval fenntartott kapcsolatait — tárja fel. 27
