Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Maráz László: Hazatérés (dokumentumjáték)
Sebestyén Ferenc: Vót ott ilyen központ, oda letettek minden ilyen hazatelepült családot. Ott már vótak őrök, katonákból, amelyek a falut őrözték, mer a falu üres vót, megkérdezték, hány a család, hát megmondtuk. Például nekem öt családom vót, akkor egy nagyobbacska házat, mert ott vótak nagyobb házak, apróbb házak, és egy nagyobb házba helyeztek. Elég hideg vót az ing a hátamon, mikor bémentünk abba a házba, üres vót, vót ott még a kemencébe kenyer es, egy hordóba vót ilyen vágott káposzta maradéka, az onnat elvitt emberektől, dehát. . . (Félbeszakad) 3. felolvasó: Itt élnetek és halnotok kell! Erről a vérrel szentelt földről nincs többé visszatérés oda, ahonnan idejöttetek. Szokjátok meg az új környezetet, illeszkedjetek bele jószándékkal a magyar életbe, ismerjétek meg sorsközösségünk törvényeit és tartsátok meg az ősi szokásokat, vallásos lelkületeteket, a hagyományokat. . . (Félbeszakad) Bemondó: Szerbek, bosnyákok, montenegróiak, cigányok, továbbá zsidók az ország területét három napon belül elhagyni kötelesek. Sebestyén Ferenc: ... De hát nem vót mit tenni, el kellett foglalni. Aztán az asz- szony nekikezdett, a házat kiseperte, kitakarította, hogy ha már ott vagyunk, akkor próbálkozzunk, hogy valamit javittani, szépitteni, az életnek a módjára. Maradtak ott lovak, tehenek, disznyó. Kaptam vót két süldő malacot, azt hiszem egy pár tyúk vót, aztán egy sógoromnál, aki szintén akkor lett telepítve, de egy másik házba, ott vót két kanca, jó két kanca, az egyiket ő átaladta nekem. Aztán tehent úgy vettem vót háromszáz pengővel, hogy legyen tej es a családnak, s aztán hát így kezdtük a gazdálkodást. Az első esztendőbe bé vótak vetve a fődek mind búzával, és az aratást ilyen közös munkával kellett végezzük, mer akkor még a fődek nem vótak kiosztva, hogy melyik melyiké, hát így közösen mentünk aratni, kötözni, esszehordani s közösen csépeltünk. Akkor minden családnak abból a közös búzából adtak fejadagot, azt aztán bévittük Kossuthfalvára, ott vót egy jó malom, ott bécseréltük lisztnek, így a feleségem sütött kenyeret belőle. És aztán kaptam tizenkét hód fődet, azt egy darabba mérték ki, mindenkinek egy darabba adták azt a fődet, és így kezdődött a Bácskába az élet. 3. felolvasó: E föld, ahol otthont nyertetek, a jogegyenlőség és kötelességteljesítés népének hazája. Ennek az országnak területén egyetlen állampolgárnak sincs több vagy kevesebb joga, mint a másiknak .. . Palkó Ambrusné: Olyan remegős élet vót Bácskába. Béjött egy asszon, aki ott maradt, úgy bújkált. Béjött s azt mondja, magyarul beszéllett, szerb asszon vót, hát ugye akkor fiatal vótam, tudja fiatalasszon, azt mondja, mi itt a helyzet? Ha visszajön ide a légin, magikat szétdarabolja. Hát mondom mér, műk es házat hagytunk Bukovinába. Kis födünk maradott, fiatalok vagyunk, amit spóroltunk, otthagytuk, elvették tőlünk es. Ide a magyar állam elhozatott, arról nem tehetünk, hogy ide hoztak a magik lakásikba, mi nem vagyunk annak oka. De hát akkor mindig rettegtem . .. 3. felolvasó: Hazatért magyar testvéreink! Isten éltessen, Isten tartson meg otthonotokban, új hazátok megszentelt földjén! Újvidék, 1941 május havában. Vitéz Bonczos Miklós dr. a hazatelepítés országos kormánybiztosa. Palkó Ambrusné: A férjemet elvitték. Azt mondták, hogy kell menjen őrségbe valahova, egy tanyára. Hát akkor én egész éjjel úgy sírtam! Immár akkor volt két kislányom. Én annyit sírtam, hogy azt mondtam, az eszem elmegyen. Mondom, most azér vitték el, hogy kivégzik. Akkor valahogy elhozta az Isten a reggelt. Elmentem oda, ki a tanyára. Rengeteg ember! Lódigáltak az asszonyok, dobáltak, csúfolódtak, 54
