Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Maráz László: Hazatérés (dokumentumjáték)
vót megválni Andrásfalvától, amit az ember a szüleitől kapott kis fődet, házat, még osztán hát vett es hezza az ember valamennyit, hát ezt nehez volt otthagyni, mert hát méges ugye el kell menni, menjünk Magyarországra, de mire és hova? Palkó Ambrusné: A pap kihirdette, hogy ezen s ezen a nap indulni kell, vagy még, azt mondja, hogy ebbe az órába es lehet, hogy el kell menni, aki akar, mert meghúzták a harangot, mindenki menjen ki a temetőbe és a halottaitól mindegyik búcsúzzon el. Hát akkor ugye mindenki rohant, ki hogy tudott. Mert úgy verték félre a harangot, hogy ebbül percek vannak. És ott nagy jajgatás, nagy sírás, mindenféle vót ott: édesanyánk jaj, édesapánk jaj, édes testvéreim itt maradtok, édes gyermekeim itt maradtok, soha többet meg nem látunk, hát nagy jajgatás, mint ahogy írja a szentírás, jajgatás, fogcsikorgatás. Édesanyámat úgy vettük fel a fődről, esszeesett. Neki két családja, s az édesanyja, édesapja, azok ott maradtak. Úgy vettük fel, úgy vittük a karunkon. Akkor egy nagybátyám, annak a feleségét azelőtt való héten temették el. Ez aztán még! Azelőtt való héten temették, s a leányát elvitték Németországba, mert a férje német vót, azok Németországba kellett menjenek. Mikor a feleségéhez letérgyelt, azt mondja, hogy Trézsi, most engem elvisznek, de nem tudom, merre, Pirusval ketten elmegyünk, te itt maradsz, Rózsi megyen Németországba . . . Mikor ezt kiszólta, esszeesett s ott maradott. Tisztára úgy szakadott meg a szüve. Szép erős ember vót. Esszeesett s ottmaradott. .. Beszélő: Hiába kértek és kaptak ígéretet a bukovinai székelyek, hogy Magyar- ország belsejébe telepítik őket, az események másként fordultak. 1941 áprilisában a magyar hadsereg, a németek oldalán megtámadta Jugoszláviát; öngyilkos lett Teleki Pál miniszterelnök; Magyarországhoz csatolták Bácskát, és az új miniszterelnök — Bárdossy László — elrendelte a bukovinai székelyek azonnali hazatelepítését. De most már szó sem volt arról, hogy Fejér megyei nagybirtokokra kerülnek. A Bácskába vitték őket, az eltávozott vagy elűzött szerbek helyére. 1. felolvasó: A katonai parancsnokság rendelete 1941 április 28. Mindazon szerbek, bosnyákok, montenegróiak, cigányok, továbbá zsidók, akik 1918. október 31-e előtt Magyarország területén községi illetősséggel nem bírtak, valamint az ilyen egyének leszármazottjai, azaz bevándorlók és betelepülők, az ország területét e hó 28-án reggel 9 órától kezdődően három napon belül elhagyni kötelesek. Aki a rendeletnek nem engedelmeskedik, azt karhatalommal távolítják el és meg is büntetik. 2. felolvasó: Itt a népnek az lenne a kérése, hogy ne Erdélybe kerüljünk, hanem valahova az ország belsejébe . . . Sebestyén Ferenc: Amikor elindultunk Bukovinából, akkor még nem tudtuk, hogy hol lesz a letelepítés. Amikor aztán átaljöttünk Magyarországra, Szegedre, akkor tudtuk meg, hogy ez a Bácska rész visszakerült Magyarországhoz, és oda leszünk telepítve. Ott es osztottak el Szegeden, hogy ki, melyik család melyik faluba menyen ott Bácskába. Cserepesi falut mondtak nekem, a volt akkori neve, Cserepes. Teherautóval vittek ki, mert hát csomag es vót egy kevés, meg a család, hát akkor így oda kiszállítottak ... Beszélő: A bácskai falvakba érkező székelyeket mindenhol plakát várta, amelyen a hazatelepítés országos kormánybiztosa, Bonczos Miklós üdvözölte őket. 3. felolvasó: Hazatért magyar testvéreink! Kétszáz év után hazavezérelt benneteket a magyarok jócsillaga, s mi szilárdan hisszük, hogy maradéktalan magyarságotok a testvériség ősi kötelékeiben felfrissül, megerősödik és gyökeret ver az áldott termőföld és a szabad otthon áldásaitól. Itt élnetek és halnotok kell! 53
