Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Maráz László: Hazatérés (dokumentumjáték)
lakóinak a hazatelepítésére, a magyar és a román kormány megállapodott az áttelepítés feltételeiben. Az elképzelés az volt, hogy Fejér megyei nagybirtokokon telepítik le a hazatérő székelyeket. 1. felolvasó: Méltóságos és Nemzetes dr. vitéz Bonczos Miklós úrnak A magyar királyi minisztérium Méltóságodat a magyar állam területére országos menekültügyi királyi kormánybiztossá kinevezte. Méltóságod hatáskörébe tartozik mindazon intézkedések megtétele, illetőleg irányítása, melyek a külföldről hozzánk menekültek ellátása, munkába állítása és szociális gondozása tekintetében felmerülnek. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1940. évi október hó 9-én gróf Teleki Pál s. k. Sebestyén Ferenc: 1939-be a magyar kormány jött Bukurestbe, és ott megbeszélték azt, hogy ezt az öt magyar községet ki kell telepíteni Magyarországra, hogy ne maradjanak itt az idegenbe. Feljöttek Andrásfalvára, Fíadikfalvára, szóval, az öt magyar községbe mindegyikbe, jöttek és kérdezték, hogy hajlandók volnának-e Magyar- országra települni, mer ez az öt magyar község itt Romániába, az idegenbe, hogy ne maradjon, hát így határoztuk, a magyar kormány, Budapesten, hogy ezt az öt magyar községet hazatelepítsük. Aztán ők a paphoz mentek előbb ugye, és akkor a pap kihirdette, ilyen esszegyülekezetet hittak essze, és így tárgyalták, hogy ezt milyen formálag lehet megcsinálni, hogy a magyarokat hazatelepíteni. És azt mondták, hogy ilyen hazatérő papírokat kell csinálni, fényképvei ellátva, mindenki családostul. És akkor hát így jöttünk az egész transzportonként, mer hát nem lehetett egyszerre mindenki jöjjön, beosztották, hogy melyik faluból mikor lesz a kitelepítés. Mondták, hogy csomagoljanak essze, csináljanak ládát. Én es azt csináltam, csomagoltunk, amit lehetett a ládába raktunk, szövőszéket, vagy ilyen dolgokat, amire gondoltuk, hogy ott es szükség lesz, és vártuk az üdőt, amikor majd el kell menni. Palkó Ambrusné: Tízéves vótam, akkor kezdtünk menni Móduvába, úgy hittük, Módúvá. 18 éves koromig jártam Móduvába. Akkor esszekerültem a férjemvel, megesküdtünk, együtt vótunk tizenegy hónapig. Akkor őt elvitték katonának, két évig én a szeme közit nem láttam. Semmit, csak levelet küldött, két év alatt én semmit utána nem kaptam, csak dógozgattam. Akkor ő hazajött, együtt es ketten dógoz- gattunk, esszevertünk egy kis pénzt, vót egy házacskánk, azt es megvettük, hát szép lakás vót, mert három szoba vót. Akkor úgy akartuk, hogy vegyünk egy kis fődet a ház után, hogy abból élődni. Hát 38-ba esszekerültünk, 41-be megmondták, hogy kell elmenni Magyarországra. Mikor kiadták, hogy menni kell, akkor az ajtót becsuktuk, a kulcsot feltettük az ajtó fölé, reaborultam a kapusarokra, úgy sírtam, hogy istenem, menjünk, de hova visznek, merre visznek? Sebestyén Ferenc: Amikor esszecsomagoltunk, hogy na most jövünk Magyarországra, hát előzőleg vót tehenünk, vót disznyónk, vótak juhaink es, azt eladtuk a románoknak, szekeret eladtunk, lovat, hát amit nem hozhattunk el, azt mindet eladtuk és pénzzé tettük. Aztán amikor kellett jőni, hát akkor nem vót fogat, nem vót mivel jőni, hát így a szomszéd községből, Fretócról, kinek vót román jóbarátja, komája, mert ilyen es vót, mert nekem es vót keresztkomám, még most es meglátogat a keresztfiam, mindegyre eljő ide, az idén es itt vót, meglátogat. Hát aztán a komám jött és akkor ő a csatáéval leszállított Hadikfalvára az állomásra. Elég nehéz 52
