Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Maráz László: Hazatérés (dokumentumjáték)
hogy a vér ellepett. Nem volt mit szóljak, semmit se. Azt mondja, hogy hínak. Mondom, de nem hitte. Adjak egy igazolványt! Hát mondom, nem jövök Oroszországból, se Amerikából, mit akar velem? Azt mondja, még beszélsz? Puff, újra szájon! Hát gondba vótam: kihúzom a fészit a széna alól, kikapom a fészit s úgy fejbe vágom, de ott a másik, a segéd, s az akkor engemet meglő. Ott tartott egy jó darabig. Tudtam, hogy azért állított meg, hogy neki reggelibe kellett vóna ötven lej, hogy legyen mire igyék. Nem adok én, csak azért es, amér szájon vágtál. Nem bánom, akármeddig ütői. Hát azt mondtam, mikor hazamentem: elmegyek Magyarországra, még ha koldulok es, de én ezek közt nem maradok. Nyisztor Bertalanné: (ének) Elbujdosnám, de nincs kivel, kenyerem sincsen, hogy mivel, kérnék kölcsön, de nem adnak, mert tudják, hogy szegény vagyok. Sebestyén Ferenc: Amikor megnősültem, édesapámtól maradott egy öreg ház. Hát az olyan romlófélbe vót, azt lebontottam és építettem egy új házat. Az új ház szintén fából vót építve és bádikval vót béfödve, mert ez a bádikfödel tartósabb vót, jobbnak láttam, mint a régi dránicával födött házakat. Az építkezésnél segített apósom, munkával es, pénzvei es, de hát akkor úgy kellett az ember gondolkozzék az építkezésvei, hogy akkor bankba nemigen lehetett kőccsönt kapni, úgy kellett, hogy legyen neki növendékmarhája, hogy ha megszorul, el tudja adni, hogy pénzt csináljon, hogy a házát, vagy az anyagot abból meg tudja venni. Amit építettem, szép nagy háznak számított, vót egy ünneplő szoba, vót egy ilyen küsebb szoba mellette, s vót egy kamara, s egy nyárikonyha, és az eresz a közön, ahol béjártunk. Beszélő: A második világháború előestéjén a magyarságához szívósan ragaszkodó bukovinai székelység körében napról-napra erősödött a vágy, hogy visszakerüljön Magyarországra. A háború előszelét érezve egyre bizonytalanabbnak vélték sorsukat, de nyugtalanította őket az első világháború emléke is. Az 1914—18-as háború ugyanis nagy megpróbáltatást jelentett a bukovinai öt magyar községnek. Andrásfalvát németek tartották megszállva, Józseffalva és Fogadjisten az oroszok kezén volt, Hadikfalva és Istensegíts pedig öt hónapra két front közé szorult. Bemondó: Mátyás Matyi Mátyás andrásfalvi székely levele Budapestre, 1940 januárjában. 2. felolvasó: Itt a népnek az lenne a kérése, hogy ne Erdélybe kerüljünk, hanem valahova az ország belsejébe. Mert egyrészt azt mondják, én es azt mondom, hogy mü voltunk már eleget vegyes vidéken és az országfelforgás minden átkában és rettegésben. Ez a nép alig várja, hogy elmenjünk innen. Nyisztor Bertalanné: (ének) Bujdosónak, jövevénnek, nincs becsűje a szegénnek, bujdosónak, jövevénnek nincs becsűje a szegénnek. Bukovina szép határa, látlak-e még valahára, valahára, nemsokára, majd a Mária napjára. Beszélő: 1940-ben Magyarországon is felmerült a bukovinai székelyek hazahozatalának terve. Teleki Pál miniszterelnöksége idején előkészületek folytak az öt község 51
