Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - Káldi János: Két négysoros a reményről, Nagymarosi tollrajz (versek)

KÉPESLAPRA

EGY NAP NÉGY NAP SZÍNES PAPÍRLAP FELÜLT A TURISTA NÉHA HÍRT AD

EZ VAN MEG PÁR PILLÁZÓ EMLÉK

(ó hegyek — Hargita Gorge ny Fogaras Csík és Retyezát tengerszemek erdők tavak fenyőkos zorúzta csillagutak ó gyönyörűség — könnybe lábad a szem és a gondolatok szárnyai összecsukódnak a két szírt között tarajossá vált patakok alázuhogó partjainál csobogó ámulat van örökös orgona-zengés a végtelen ég s ezüst-sugaras sípjain szűz-havak imád- ságos csendje muzsikál alant egy országút vagy folyó üvegkanyarulatai vonatok elmozgó

füstcsóvája fadoboz-gyár ké- mény-gyufaszála — ó szelíd és határtalan Torda világba nyíló sziklakapu gyámoltalan kisember-ház előtted elsöpörheti indulatodból egyetlen könnyelmű morzsa ha aláhull félelmesen dübörögve — barkaszentelő vasárnap hűvös szél tavasz- lehelletű s ti faragott kopjafák kapubálványok élet-halál küszöbei Házsongárd méltóságos dombján elenyésző emlékek közt hallatszik-e az Olts a Duna)

SZÍNES

PAPÍRLAP

PILLÁZÓ

EMLÉK

HOLNAPTÓL

MÉLÁZHAT

TEGNAPI

VENDÉG

S KÍVÜL JAJONGÓ MÉSSZI IDEGENSÉG

KÁLDI JÁNOS

KÉT NÉGYSOROS A REMÉNYRŐL

1.

Szakadt vadlúd-lánc csörög az égen.

De — lehet —csak képzelem én.

Ezüst virágszál a remény.

Körötte minden feketében.

2.

Jutka, Zsuzsi, Tamás — immár nem én! — vésik a kőbe, amit akarnak.

Ők hessentik — hogyha jön — a varjai. Légy óvó angyaluk, tünde remény.

33