Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Goór Imre: 46 év után az első szerelemről (vers)
NAGYMAROSI TOLLRAJZ Viszi még a kompot a sebes hullám, a messziség, s megcsöndíti roppant Nap-szívét az ég. Őrzi még a kék katángos, félmúlt réteket s három fűz rajzát a víz felett az emlékezet. Hallja még álomi szavad rendületlenül — íme, íme, sohase csendesül — a fül. GOÓR IMRE 46 ÉV UTÁN AZ ELSŐ SZERELEMRŐL Hol vannak azok az ölelkezések Épülő házak, boglyák tövében; Léleklágy símogatások, kéztördelések, Észvesztett vétkezések, földvesztő pördülések, Nyárízű felizzások, krómszín merevedések, Akaratlan iramodások? Csak dadogó szóval szólhat a férfi Sebeit mutogatván mosolyában a szerelemről. .. Utolérhetne múltbei.. .it mai test? Pólyálhat levedlett arcot a Kedves? Állhat villámütött fa borzongó remegéssel? Nem: sose lesz az, mint filmbeli társa, felálló! Kitalált és volt dolgainkat csak az írnok És hasonszőrűek vésete tartja meg hosszan az időben. Pár évig illeg kincsei közt a nőnemű szerető, Zárkózik aztán fába, agyagba, fekete földbe; Emlékről, szerelemről az Ágyék vallhatna inkább Leszűrt anyagokból újra zsendülvén netalán csillagokig, Tudósíthatna — esetleg — ilyeténképpen: Emlékszem rá a sűrűdő parti vizekből, Meghitt szobák nyakra lecsorgó könnyeiből; Lármás, húszperces gyönyöreimből; Éles jegeken szikrázó gyötrelmeimben, Kínjaimban, villongatásaimban.
