Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)

formájában, melyek bizonyos idő múltán a bérlők tulajdonává válnak. Azt is tudta, hogy a földhöz juttatottaknak igen olcsó kölcsönt kell adni beruházási célokra; földreformterve sokkal haladottabb gondolkodásra vallott, mint az a „reformtevékenység”, melyet századunk huszas éveiben inkább a földreform eszméjének kompromittálása céljából hajtottak végre. A 67-es vezető rétegek azonban még mindig a 48-as reformok „csapásai” felett borongtak, a további reformálásnak pedig a gondolatát is mereven elutasították.

Meglepőek a száműzött Kossuthnak a magyar hadsereg újjászervezésére vonatkozó tervei. A szabadságharc végén Aulich Lajos tábornok, a forradalmi kormány utolsó hadügyminisztere szerfölött érdekes katonai programot dolgozott ki. Ezeket mondotta Aulich tábornok Kossuthnak: „Ha egyszer a békés szervezés ideje elkövetkezik, ne gondoljunk katonai növeldékre, külön katonai intézetekre, ne emeljünk válaszfalat polgár és katona közt: a honvédelem a legnemesebb polgári kötelesség, ne vetkeztessük ki azt a polgáriasság jelleméből, különben a katona állam lesz az államban, solda- tesca-kaszt... Neveljük az egész nemzetet honvéddé, tegyük a honvédelemre képzést nemzeti közoktatási rendszerünk lényeges kiegészítő részévé, a falusi iskolától kezdve föl az egyetemig, miszerint azoknak, kika katonai pályát életpályájokul akarják választani, alkalmuk legyen a legmagasabb katonai képeztetést is megszerezni: állítsunk egyetemünknél speciális katonai tanfolyamot, mint van speciális hittudomány, orvosi, jogtani tanfolyam, de ne különözzük el sehol a katonát a polgártól.”

Aki belemélyed Kossuth roppant életművébe, nyilván természetesnek tartja, hogy az önkormányzati eszme szinte haláláig folytonosan fejlődött benne. Ez is azt bizonyítja, hogy az önkormányzati gondolat Kossuth politikai örökségének leglényegesebb alkotórésze. Egyre tisztábban fogalmazta, egyre több vonatkozásban ismertette, egyre gazdagabban ábrázolta a gyakorlati életben betöltendő szerepét. 1870-ben írja, hogy az eljövendő független és demokratikus Magyarországban minden kormányzati szerv az alatta álló testület önkormányzatának sértetlenségére ügyeljen majd. Ne legyen elnyomókból és elnyomottakból épített tekintélyrendszer, a magasban álló szerv ne gyakorolhasson imperializmust az alatt fekvő felett, ne irányítsa, hanem éppen önálló szerepére és tevékenységére viseljen gondot. Az önkormányzati testületek emellett nyújtsanak segítséget és szolgáltassanak igazságot az egyénnek bárminemű hatalmi túlkapással szemben. Kossuth alkotmányterve nem volt egyoldalú, mindennemű jogos emberi szabadságot, minden természetes emberi szerepet meg akart védeni, az egyén szabadságát is. Tudta, hogy a helyes értelemben gondolt egyéni szabadságon épül a közösség valódi szabadsága, a társadalom és a nemzet igazi függetlensége, mert a függetlenségnek nemcsak külső, hanem belső jegyei is vannak. Kossuth nem elvont eszményeknek áldozott, hanem minden vonalon az élet és az emberi természet valóságát tekintette zsinór- mértéknek. Azt is kifejtette, hogy a nagy, szent és sérthetetlen egyéni jogok: a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és az egyesülés szabadsága. Az első szellemi, a második erkölcsi, a harmadik pedig gazdasági és társadalmi természetű. Ám az egyén gazdasági szabadságát az egyesülési szabadságban, a szabad társuláson alapuló szövetkezés lehetőségében szemlélte, nem pedig a szabad zsákmányolás, a szűk egyéni és osztályérdekek istápolásában. Az a gazdasági liberalizmus, mely közösségi hajlamaink és törekvéseink elpusztítása árán egyenlőtlen erejű felek között létesített „versenyt”, s a harácsoló ösztönöket szabadította fel az emberben, Kossuth szabadságeszméjétől nagyon messzire gurult.

Fölmerült az egyház és az állam viszonyának a kérdése is, és Kossuth tiltakozott, hogy bármelyik felekezetnek az „uralkodó vallás” szerepét juttassák. A szabadalmakkal, az állami javakkal és hatalmi jogokkal fölruházott vallás ellentmond a demokratikus állam elemi fogalmának. Kossuth biztosítani akarta a vallási élet szabadságát, nem akarta

18