Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)

polgárság pedig kizsákmányolt, félproletár sorba süllyedt. Tagadhatatlan, hogy 1867-re a 48-as köznemesi elit sorai nagyon megritkultak, éppen ezért a magyar népre került a sor, a kiegyezés rendszere azonban nem merített, nem is meríthetett ebből a tiszta forrásból, mert politikája a magyar nép ellen irányult. Arra törekedett tehát, hogy a középosztály inkább idegenekből regrutálódjék, mert az utóbbiak rendszerint mindenre kész eszközök voltak a hatalom kezében. A vezető rétegek idegen elemek segítségét vették igénybe saját népük ellen, s ezáltal beláthatatlan lelki és szellemi zavarok szülői lettek, mert a nép, tehát a tényleges magyarság „alul” maradt, a társadalmi tekintélyrendszer „mélyén”, éppen ezért lelke és akarata történelmi elhatározásainkban alig érvényesülhetett.

Az irányító helyre emelkedett idegenek félig-meddig, vagy pedig sehogyan sem asszimilálódtak, mert beleolvadni kétféle úton lehetséges: lenn, a nép körében, a munkában, vagy pedig nagy történelmi vállalkozás hőségében. Az utóbbinak köszönhetjük, hogy 1848—49-ben annyi idegen származású egyéniség magyar sorsot és mártíriumot vállalt. A kiegyezés kora azonban visszarettent a nagy történelmi vállalkozásoktól, lefokozta a nemzet legjobb erőit, nem teremtett olyan magyar életet, mely természetes erejével vonzott volna. Politikai hagyományainkat porba és sárba taposták; a vezető rétegek és a zsoldjukban álló ál-asszimilánsok pedig saját érdekeikből alakítottak „nemzeti tudatot”, és irtóháborút kezdtek a magyar géniusz hordozói ellen, akik a valódi magyar tudatot próbálták ébresztgetni. Ennek köszönhetjük, hogy Kossuth jóslata félelmetesen igaznak bizonyult: a magyarság sora 1867-től kezdve csakugyan a sodródás lett, mégpedig egyre vészesebben, mert társadalmi berendezkedésünk lehetővé tette: „magyar” politikát csinálni a magyar nép ellen.

„Középosztályunkat” a 67-es korszak azért verbuválta, mert végrehajtó közegre volt szüksége. Már ismertettük, hogy milyen szellemben szervezte az uralkodó rend ezt a réteget, de a milyenségtől eltekintve maga az új osztályszervezés is merőben reakciós történelmi lépés volt. Midőn a középosztály szervezése politikai programponttá lett, Kossuth azonnal tiltakozott. Látta, hogy a mesterséges új osztályképződmény amúgy is erőszakolt és beteges társadalmi tekintélyrendszerünk pusztító szerepének fokozásához vezet. Arra hivatkozott, hogy demokratikus államokban hiába keresünk „közép- osztályt”, új osztályképződmény semmi körülmények között sem jön létre, hanem a társadalmi fejlődés éppen az osztályok felmorzsolódása és egységes társadalom születése felé irányul. Nagyon jól látta, hogy legnagyobb történelmi betegségünk, a kasztszellem még jobban elhatalmasodik nemzeti szervezetünkben, — ám intése hiábavaló volt. Az egykorú viszonyok közepette a társadalmi egység útja az őszinte polgárosodás lett volna, a „citoyen” győzedelme a rendi csökevények és a burzsoázia kísértései ellenében. Ismét itt volt az idő egészséges polgáriasodásra, ám a korhadt rétegek gondoskodtak arról, hogy társadalmi szerkezetünk továbbra is oligarchikus jellegű maradjon, a „polgár” szó ezután is lebecsülést jelentett nálunk, a közvetlen emberi munka és erőfeszítés alacsony társadalmi rangban részesült. Az új képződmény, a középosztály pedig, a kiegyezés korszakának ez a szomorú gyümölcse, felülről irányított, s éppen ezért hatalmi célokra tetszés szerint használható réteggé vált. Tételük teljes mértékben aligha általánosítható, középrétegünknek is megvoltak időről időre a maga hősi elemei, ám az uralkodó rétegek törekvése feltétlenül fölfelé szolgai, lefelé pedig imperativ középréteg teremtésére irányult, állami és társadalmi szervezetünk pedig olyan volt, hogy feltétlenül a hatalom akarata döntött.

Kossuth 1867-ben ismét fölvetette a földreform eszméjét. Kijelentette, hogy a földreform szervesen beletartozott 48-as terveinek a keretébe, már 1848 előtt is telepítést sürgetett a kincstári birtokokra, most pedig itt a végső idő a régi terv megvalósítására. Ezúttal is a kincstári földek felosztásával akarta kezdeni, mégpedig olyan kisbérietek

17