Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Iszlai Zoltán: Recitativ (vers)
ISZLAI ZOLTÁN RECITATIV I. Malter Az ágyú-siket Gyúró bácsi lánya a türelmetlenkedő autóparkolóban egyetlen pispisre próbálja bírni cukorbajától alterált kutyáját. (Apját meg? Letyükebátyizzák a vendéglőkben.) Az ötvenkilences sorszámú sírkerti villamosmegállónál bicskábagörnyedt, agg nő száz őszi kikericcsel. (Csakhogy — temetni — a kutya se veszi a sárgát.) Rutinos, darvadt gyásznép: már kedvelik az urnát. Nem jár belé a féreg, mint a valódi testbe. (Nem élnék túl ama nyüzsgést ott lenn.) Ma, midőn malterral temetnek. 2. Széria Tegnap megérdeklődte tőlem egy összesen harmincöt éves párocska: HUN A JÁNOS KÓRHÁZ. Mondtam: az orruk előtt. NA IGEN LÁTTYUK DE A TÉRKÉPÖN! Ja, a képen? Hát itt, ahol a kereszt. Tempósan megköszönték, rohantam tovább. Továbbá megkérdezte tőlem aznap két göndör, overálos férfi: HOL AZ A LENGYEL JÓZSEF UTCA? Hol is, hát hol, még soha nem hallottam, tudtommal nem neveztek róla utcát mióta ... gondoltam; sorravettem. Ez a Határőr, az az Alma meg Gál József— váltamra csapnak: PERSZE HOGY GÁL! MÉR VOLNA LENGYEL?
