Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - Kelemen Lajos: Részletek a Kassák-albumból (vers)

Aztán, hogy a házunkhoz értem, amely — becsszóra — két utcára nyílik; darabig csörgettem a kulcsaim.

Mígnem — virágos, fényes, harminc fokos — nappal a drótkerítésen átmásztam.

Nem érdeklődtem.

Tudom, hol lakom.

KELEMEN LAJOS

RÉSZLETEK A KASSÁK-ALBUMBÓL

Magányod úgy elnyelt, fejedre szép csöndben rátelepedtek a házak, sokallta a város műhelyedben az örökös robbanásokat, most, mint a víz az utcák alatti csatornákban, foltosodsz, mocskával rendít meg a mély; sárhártyával befedi a vénség hordaléka, és töredékké kurtítva leng el előtted, amit annyira kívántál: a jövő; csak a szürke köznapokra aprózott jelen él tovább, hol céljaid mögé lapulva kell várnod, előbújni mikor lehet — pedig szellemed még mindig ugyanaz az óriás bázis, melynek fényes gépeit remény delejezi; közöttünk közlekednek.

Jól sejted, lehetőségeid csak a hétköznapokban serkenhetnek cselekvéssé; ahogy beleolvad munkáidba függetlenséged, úgy leszel az időben magad is szabadabb — de akkor a megoldás az ilyen közhelyektől mégis miért oly távoli, miért, hogy egyre távolibb? — talányos rendű szerkezetekként akadoznak, vagy gyorsulnak fel a folyamatok, elemésztik éveidet, most minden régi szabály fölösleg; változni s változtatni kell, mert miközben kívülre zár, visít markod fészkéért a világ, a rémek agressziója benne valóságosabb még, mint a munka hite, mellyel az isten-hiányt áthidalhatnánk.

21