Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)

társadalmi átalakulás nélkül nem jöhet kibontakozás. Ám a társadalmi forradalom lehetősége itthon holtpontra jutott; a kiegyezés korszakának szervezetei ebben a tekintetben nem ismertek áldozatot és fáradságot, nem gyakoroltak kíméletet, ügyes politikai taktikával már a haladóbb politikai mozdulatokat is forradalomnak bélyegezték, s így a valódi politikai forradalom lehetőségét csírjában megfojtották.

Az álmodozónak bélyegzett Kossuth egészen aprónak tetsző politikai kérdésekbe is belemélyedt, tanúságot tett hatalmas valóságérzékéről. Egyik levelében a biztosítás rendszerével foglalkozik, és mélyen elítéli azt, hogy a vagyon- és a termésbiztosítás nyerészkedési forrássá, kapitalista vállalkozások prédájává lett. ,,A polgári társadalomnak maga magát kellene egy kölcsönös nagy biztosító társaságnak tekintenie” — írta még 1867-ben, tehát „országos biztosításnak”, mai értelemben gondolt általános társadalombiztosításnak az eszméje élt benne. Ám a kiegyezés rendszere nem bízott a társadalomban, reszketett a magyar tömegek történelmi előretörésétől, inkább statikussá dermesztette a népsorsot; lefelé az „erős kéz” politikáját érvényesítette, fölfelé pedig alázatos lakájokat „produkált”. Kossuth minden vonatkozásban alulról indult el, alulról akarta az újjáépítés művét elvégezni, ezért lett a tényleges száműzöttből szellemi száműzött is; még azok sem mertek igazságai mellé állani, akik állandóan ajkukon hordták nevét, és népszerűségéből élősködtek.

A kiegyezés korszaka szabad vadászterületet biztosított az ingó tőkének. Az ország 1849-től a kiegyezésig a tetszhalál állapotában hevert, a kiegyezés után sürgősen életre kellett kelteni. Az újjáélesztés természetes útja a gazdasági és társadalmi jellegű 48-as reformok szerves folytatása lett volna, tehát: földreform, demokratikus jellegű községi és megyei önkormányzat, gazdasági szövetkezetek szervezése, a népművelés gyors iramú fejlesztése stb. Ezek a reformok azonban csakhamar megrepesztették volna az átvészelt vezető rétegek létalapját, a főnemesség és a főpapság politikai-közjogi szerepét, a dzsentrinek pedig nem biztosítottak volna az elvesztett kiváltságok helyébe közigazgatási kiskirályságot. Ha így történik, akkor füstbe megy a kiegyezést helyeslő és végrehajtó rétegek történelmi „jutalma”: a társadalmi imperializmus. A kiegyezést a korhadó társadalmi rétegek vitték véghez, a népnek alig volt szerepe benne, s ezért érdekeivel együtt ki is maradt a nagy alkuból. A kiegyezést végrehajtó fáradt társadalom azonban önmagában még a nemzeti újjászületés látszatát sem bírta volna megteremteni, ezért fogadta maga mellé elébb csendes, majd egyre hangosabb és követe- lőbb társnak a kapitalizmus képviselőit. A gyorsan burjánzó kapitalizmus ellenőrzését azonban elmulasztotta, mert számba vehető ellenőrzés csak demokratikus társadalomban történhetik, a mi fáradt vezető rétegeink természetesen nem is gondoltak komoly ellenőrzésre, inkább előjogokat, monopóliumokat adtak a kapitalistáknak. Ezenkívül: ösvényt nyitottak az új „rendnek”, az ipari és a pénzarisztokráciának, hogy fölfelé asszimilálódjék,— a kiegyezés politikája igen gyorsan megvetette a pénzarisztokrácia és az öncélú kapitalista burzsoázia gazdasági és társadalmi hatalmának az alapjait. Kossuth nagyon jól látta ezt a veszedelmet, nemcsak a pénzarisztokrácia elhatalmasodása ellen emelt szót, hanem a burzsoázia melegházi tenyésztését sem helyeselte. Kossuth is polgári Magyarországot akart, de az ő eszménye a „citoyen” volt s nem a bur- zsoá.

Kossuth a forradalom folyamán az osztályából „kinőtt” köznemesi elitben szemlélte a magyar „citoyen” életanyagát, olyan rétegben, mely nem közönséges szellemi s erkölcsi értékeket, mindenek felett nagyvonalú történelmi bátorságot képviselt. Teremtő és közösségi szellemtől áthatott polgárságot kívánt szervezni, nem pedig öncélú élősdi hadat. A kiegyezés korszakában természetesen végzetes hínárba tévedt polgárosodásunk is: a kapitalista nagypolgárság új kiváltságos rendként telepedett a nemzet nyakára, a közép-polgárság a kapitalizmus testőrhadának szerepét vállalta, a kis16