Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Féja Géza: Kossuth Lajos és a kiegyezés (Részlet Az igazi Kossuth Lajos című tanulmányból)

ellen. Erőfeszítése nem volt elegendő, hogy a lejtőre tévedt társadalom zuhanását megakadályozza. A Nagy Terv és a Nagy Kísérlet meghiúsult, és teljes mértékben átvette uralmát a balsors.

A kiegyezés után Kossuth egyedül maradt, sokat elmélkedett, eleve látta történelmünk fejlődését. Ám nem volt misztikus jós: „arra, hogy lássuk a jövendőt, nem kell bolond előítélettel olvasni a csillagokban, vagy leselgetni a szeleknek jós fuvallatait, csak a helyzet stúdiuma, csak a történelem ismerete kell, mely a tegnap tükrében megmutatja az okot, melyből a holnapnak, mint okozatnak következnie kell, és kell végre egy kis józan logika”. Mégis a habsburgiánus történetírás mereven kitartott a balítélet mellett, hogy Kossuth tanítása merő „romantika”, s inkább meghamisította a kiegyezés korának történetét, semhogy igazságot szolgáltasson Kossuth Lajosnak. A történelemhamisítás természetesen nem állott meg a kiegyezés koránál, hanem arra törekedett, hogy egész történelmünk arcát eltorzítsa, s balítéletek tömény mérgével fertőzte meg a lelkeket. A Kossuthban teljesedett magyar önkormányzati elvet például azzal próbálta ellensúlyozni, hogy a magyarságot szőröstül-bőröstül bekebelezte a „keresztény-germán kultúrközösségbe”, jóllehet a magyar géniusz ebből a kultúr- közösségből sohasem merített lényeges élményeket De egyik hazugság a másik kezét fogja, és hadsoruk rendszerint egész nemzetet ránt a válság örvényébe . ..

Ä rágalom hadjáratot már az egykorúak megkezdték Kossuth ellen. Hiába őrizte meg teljes szellemi frissességét mindhalálig, évtizedekkel elhunyta előtt „szellemi végelgyengüléséről” közöltek légből kapott vélekedéseket. 1848-ban lengyelbarátsága miatt támadták, a kiegyezés után „orosz ügynöknek” rágalmazták. Nemzetiségi politikáját „hazaárulásnak” bélyegezték, és súlyos kifogásokkal illették a csehekkel szemben tanúsított megértését. Belekötöttek géniuszának széles emberi megértésébe, s a forradalomtól viszolygó elemek még azt is megkockáztatták a forradalmár, de forradalmi- ságában is felelős és végsőkig lelkiismeretes Kossuthról, hogy gyógyíthatatlan „pacifista”. Ábrándozó pacifista lett, mivel nem volt hajlandó magyar vért szállítani a Habsburgok önvédelmi és imperialista céljaira. A gyengédebb lelkek nem mentek ilyen messzire, ők csupán naív álmodozónak minősítették Kossuthot, és azokat tartották „realistáknak”, akik a kiegyezést és végzetes következményeit reánk zúdították. E hajsza jellemző vallomás a vezető rétegek leikéről. A 48—49-es kísérlet csaknem végrehajtotta a magyar társadalmi újjászervezés művét, de végzetesen megakadt, és a fáradt, vezetésre képtelen uralkodó rétegekkel megtörtént a történelmi csoda: átvészelték a zord időket. Gőgös önérzet-túltengés és indokolatlan derűlátás lett ennek a „csodának” a következménye: az uralkodó rétegek most már valóban „választottaknak” vélték magukat, és saját romló arcuk képére s hasonlatosságára torzították a magyar életet. Ilyen a félbe maradt forradalom végzete: kiírtja az elitet, s halálra való rétegeket menekít a holnapra. Az utóbbiak azután pusztító méregként dolgoznak a társadalom szervezetében, lassanként a mély rétegeket is áthatják, és megfosztják életkedvétől, történelmi kezdeményező erejétől.

Politikánk a kiegyezés korszakában véglegesen szembekerült a nemzetiségekkel. Mi éppen akkor békültünk ki a Habsburgokkal, midőn a nemzetiségek egyre öntudatosadban szembefordultak vélük. A nemzetiségek ezután teljes mértékben elszakadási politikát csináltak, mi pedig — saját létünk és szerepünk biztosítása helyett — a monarchia halálra ítélt szerepét védtük előbb a nemzetiségekkel, majd pedig Európával szemben. Nagy előnyük volt a nemzetiségeknek, hogy nem rendelkeztek fáradt, történelmi szerepre képtelen vezető rétegekkel, értelmiségük többnyire közvetlenül a népből jött, friss emberekből regrutálódott, a jövendő jegyese volt, nem pedig korhadt, hasznavehetetlen álhagyományok megszállottja. Kossuth 1848-ban félt a társadalmi forradalomtól, az emigrációban azonban rá kellett ébrednie, hogy forradalmi mélységű

15