Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók Béla és Kecskemét
jöjjenek meghallgatni a Városi Dalárda kitűnő előadásában az új Kodály- és Bartók-kórusok bemutató előadását. A bemutatóhoz méltó lelkes hangulat uralkodott a nézőtéren.” Megemlítette a kritikus, hogy a város vezetői közül igen sokan megjelentek a koncerten, akárcsak néhány nappal később a budapesti eseményen. Az újdonságok rövid ismertetése után a szereplőket így értékelte: „Vásárhelyi Zoltán karnagy és munkatársai olyan tökéletes művészettel oldották meg feladatukat, hogy a tegnapi est után boldog büszkeséggel nézünk újabb fővárosi szereplésük elé.” Hasonlóan elismerő szavakat írt Lányi Viktor a Pesti Hírlapban megjelent kritikájában (1936. május 12.) „A félelmetesen nehéz művek Vásárhelyi Zoltán karnagy betanításával és vezénylete alatt technikai bonyolultságuk ellenére is csodálatos frissességgel és közvetlenséggel hatottak.” Terjedelmes cikkében Tóth Aladár a kor legkiválóbb zenekritikusa összehasonlította az országszerte divatos zenei parádékat a Kecskeméten tapasztalt „valódi zenekultúráival. A Pesti Napló május 13-i cikkében kiemeli, hogy a város vezetői (Fáy főispán és Kiss Endre polgármester) „hivatalos posztjukon is bátran tesznek különbséget a szemfényvesztő álkultúra és a valódi művelődés között.” Bizonyára ez a kedvező „hivatalos kulturális légkör” is segítette Vásárhelyiéket abban, hogy sikerrel birkózhattak meg a zenetörténeti jelentőségű, szép és megtisztelő feladattal, amit a Bartók és Kodály-újdonságok bemutatása jelentett. Tóth Aladár így értékelte az előadók teljesítményét: „.. . a kecskeméti dalosok nagyszerű vezetője most bebizonyította, hogy ezekhez az igazán .reprezentatív’ Bartók-bemutatók- hoz nem a tehetség hiányzott nálunk, hanem hiányzott a hivatott vezető őszinte, komoly törekvése, lelkes és bátor kulturális akarata. Mert lám, ez a kiváló fiatal muzsikus két és fél év alatt olyan technikai magaslatra vezette kitűnő karénekeseit, hogy azok ma már meglepő zenei biztossággal és művészi kifejezőerővel szólaltathatták meg a nehézségeiről hírhedt Bartók-parti- túrát.. A május 14-én megtartott vendégszereplésről (melyen Bartók már nem vett részt, viszont amelyen megjelent Kodály Zoltán a zenei élet sok kiválósága mellett) megjelent számos kritika, beszámoló közül csak néhányat idézünk röviden, ízelítőül. Új Magyarság, 1936. május 15. A H. G. (Haits Géza) jelzésű cikk nagy jelentőséget tulajdonított a Dalárda koncertjének: „Vörösbetűs zenei ünnepét ültük a magyar zenének azon a hangversenyen, amelyet a kecskeméti városi dalárda rendezett... A vidék üzent a városnak: ,íme az ősi magyar lélek, érintetlen tisztaságában, erejével és szépségével. Lássátok és csodáljátok.’ Üzent a vidék és a város megértette, végre megértette s a szívébe zárta Bartókot és Kodályt ...” Esti Kurír, 1936. május 16. f. gy. írta: „... Az énekkar zenei rangját pedig az a kitüntetés jelzi már, az avatatlanok előtt is, hogy Kodály és Bartók az idén is a Kecskeméti Városi Dalárdára bízta egy-egy művének bemutatását. A kecskemétiek méltónak bizonyultak a megtiszteltetésre, amelynél nagyobb magyar művészeket nem érhet. Remekeltek minden számukkal . . .” * A nagyjelentőségű események után egy esztendő sem telt el egészen, s Kecskemét ismét Bartók- kórusok bemutatóinak adott otthont. Az újabb bemutatókat felsorakoztató nagyszabású zenei ünnepségnek ismét csak Vásárhelyi Zoltán volt a lelke. Ezúttal is magára vállalta a népszerűsítő szerepét a sajtóban is. Az eredetileg 1937. április 11-re tervezett matiné előtt írott cikkében áttekintette a magyar zene és kóruskultúra nagy fordulatának és fejlődésének időszakát. Kiemelte Kodály és tanítványai programjának, kezdeményezéseinek jelentőségét, megállapítva, hogy „az ifjúság énekes mozgalma azóta is hatalmas lendülettel halad előre.” Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki olyan jelenségek miatt, amelyek a tehetségteleneknek, a felkészületlen „zeneszerzőknek” kedveztek. „Kodály gyönyörű mozgalmát mindinkább fenyegette az elsekélyesedés veszedelme! ... A bizonytalan ködbe váratlanul beleragyogott Bartók szelleme. A múlt nyáron 30 új kórust írt, melyek nagyrésze iskolai gyermekkarok számára is megközelíthető lesz. Olyan jelenség ez, mint mikor a nap elűzi a ködöt.” Annak a reményének adott kifejezést, hogy „Bartók muzsikája, ez a fantasztikus, elvont művészet ... a gyermekeken keresztül fog ... a nemzet vérkeringésébe jutni.” Az „Éneklő Alföld” Bartók-ünnepe alkalmából” 21 Bartók-kórus indul Kecskemétről világhódító útjára” — hirdette Vásárhelyi cikke már címével is. írásában külön hangsúlyozta, hogy ezzel a tettével mindenkit megelőzött a kecskeméti, nagykőrösi és kiskunfélegyházi kórusok és karvezetők csoportja. Az 1929. decemberi Kodály gyermekkar-esttel még csak Győr és Budapest után kapcsolódtak be a kórusmozgalom új áramlatába, s íme most az alföldieké az elsőség. A nevezetes bemutató-hangversenyre végülis 1937. április 18-án, vasárnap délelőtt 11 órakor került sor a Katona József Színházban. Az alkalom fényét emelte és jelentőségét hangsúlyozta, hogy Bartók is megjelent feleségével a hangversenyen, számos kiváló muzsikus, zenekritikus társaságában. Sergio Failoni ismét eljött Issay Dobrowen a nagyhírű, kiváló orosz karmester társaságában. A fővárosi sajtót Tóth Aladár, Jemnitz Sándor, Lányi Viktor, Haits Géza, Sárközi György képviselte. Harkay Béla főjegyző a város nevében köszöntötte a zeneszerzőt, dr. Sándor József városi főügyész, a Dalárda elnöke pedig díszebédet adott Bartók és a többi művész-vendég tiszteletére. A Kecskeméti Közlöny magát megnevezni nem akaró munkatársa 1937. április 20-án megjelent 84
