Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók Béla és Kecskemét

zőségével 1934-ben készült Magyar népdalok képez.)

A zongoristák mellé rövidesen a hegedűsök is felzárkóztak (Bartók jeles hegedűs partnerei, barátai készítettek átiratokat saját repertoárjuk bővítésére, s ezeket a műveket a szerző maga is elfogadta sajátjainak). Vásárhelyi Zoltán növendékei járnak az élen. A Román népi táncokat Székely Zoltán azóta is népszerű átiratában már

1930- ban megszólaltatták, igaz Erdélyi táncok címen. A műsor szerkesztői kellő óvatossággal már Bartók 1929-es műsorában is erdélyinek jelölték a hat tételes román néptánc-feldolgozást! A régebbi művek mellett azért egészen frissek is feltűntek. Vásárhelyi-tanítványok 1933. május 23-án egész csokorra valót szólaltattak meg az

1931- ben keletkezett hegedűduókból!

A helybeli művésztanárok közül Vásárhelyi Zoltánná, Szabadi Sándor, Gergely llus és Puky Margit tűztek műsorukra Bartók-kompo- zíciókat. Puky Margit olyan ritkaságokkal is közönség elé állt (az 1935—36-os tanév II. kollégiumán, tehát ismeretterjesztő estjén), mint a Kossuth szimfóniái költemény Gyászindulójának a szerző által készített zongoraváltozata, vagy az ugyancsak fiatalkori Rapszódia részletei. Gergely llus a 20 magyar népdal utolsó füzetével 1934-ben Budapesten vendégszerepeit! A vendégművészek közül jegyezzük fel Basilides Mária (1931), Zathureczky Ede (1934), Szigeti József (1937) nevét. Valamennyien kötelességüknek érezték a nagy zeneszerző művészetének népszerűsítését. Szigeti például — Petri Endre társaságában — saját átirataiban játszotta Bartók népdalfeldolgozásait. Bárdos Alice hegedűművésznő 1936. március 14-én a Városi Dalárda

2. művészhangversenyén ugyancsak előadta a Szigeti-átiratokat, valamint a Gertler Endre által készített változatot a Szonatinából. Ugyanennek a koncertnek a másik közreműködője Baranyai Gyula neves gordonkaművész Vásárhelyiné kíséretével a saját átiratában adta elő az Este a székelyeknél című darabot.

A Bartók-művekből készített átiratok közül számunkra a legérdekesebbek azonban azok, amelyek itt Kecskeméten keletkeztek, Bodon Pál zeneiskolai igazgató műhelyében. Bodont nagyon is gyakorlati célok vezették a munkában: műkedvelő zenekarának, ifjúsági együttesének kívánt színvonalas, értékes, mégis könnyen megszólaltatható magyar muzsikát adni. (Tudjuk, hogy a harmincas évek elején Bartók saját zenekari átiratai — Magyar képek, Erdélyi táncok, Magyar parasztdalok — is hasonló céllal készültek!)

Az első híradást Bodon Pál Bartók-hangszere- léseiről az 1930—32 közötti idő eseményeit megörökítő zeneiskolai évkönyvben olvashatjuk. A zeneiskola igazgatója a református reálgimnázium ifjúsági együttesét is vezette. Műsorában megtalálhatjuk „Bartók remek gyermekdarabjait, melyeket [a karnagy] saját maga ültet át finom hangszerelő művészettel zenekarra.”

1932. június 8-án a Magyar Rádió Kecskeméti Kultúrestet közvetített a Katona József Színházból, melynek 10. számát így jelölte meg a műsorlap: „Bartók: Magyar népdalok — Hangszerelte M. Bodon Pál — (Magyarországon először) — Előadja a Kecskeméti Műkedvelők Zenekara M. Bodon Pál vezényletével. (Ugyanezen a hangversenyen a Zeneiskola Vegyeskara Vásárhelyi vezetésével Kodály Mátrai képek című kórusát énekelte!) Pontosan nem tudhatjuk, mely művekről volt szó, csak sejteni lehet a kéziratban fennmaradt partitúrából és szólamanyagból, hogy a 15 magyar parasztdal 7—15. száma, a Régi táncdalok címen ismert sorozat 1930. december 3-án befejezett hangszerelt formáját közvetítette a rádió 1932-ben.

Az 1936—37. tanévről szóló évkönyv többek között két katonadalt említ, amelyeket ugyancsak Bartók feldolgozásából hangszerelt Bodon. Kotta vagy pontos cím, illetve forrásmegjelölés híján ezekről sem tudunk közelebbit.

Az 1937—38-as év terméséről ugyancsak Kecskemét th. város zeneiskolájának évkönyve tudósít a tanári kar iskolai és nyilvános működését ismertető fejezetben. Eszerint M. Bodon Pál igazgató egyéb említésre méltó tevékenysége, munkái mellett „átírta Bartók Béla C-dúr rondóját vonós zenekarra; Bartók Béla Gyermekeknek valamint Kodály Zoltán Magyar népzene című sorozatából négy-négy számot kis-zenekarra.”

Hogy Bartók maga is megismerkedett és véleményt mondott (Kodályhoz hasonlóan) Bodon hangszereléseiről, azt két forrásból tudjuk. Egyrészt a kecskeméti karnagy-zeneszerző 1949-ben írt, kéziratban fennmaradt életrajzában említi, hogy a magyar zeneirodalmat Kodály és Bartók műveinek a szerzőktől approbált átirataival gazdagította; másrészt a Demény János nagy Bartók- levél gyűjteményében közölt, 1938. február 13-án kelt értékelésből. A zeneszerző átnézte Bodon hangszereléseit, s azokat „általában nagyon jónak” és kiadásra alkalmasnak látta. Néhány észrevételt azonban tett, mert-úgy vélte, hogy a zenekari verzió „túlságosan hű akar maradni az eredetinek vastagságához — helyesebben mondva, vékonyságához”. Javasolta, hogy az átíró az ilyen problematikus helyeket javítsa ki, mert „ezeket a hangszerelésben kissé ki lehet tölteni.” Bodon megfogadta Bartók tanácsát: a tintával írt partitúra több helyén ceruzás javítások láthatók, de valószínűleg előadási lehetőség hiányában mégsem járt a végére. Az ekkoriban keletkezett másik sorozat zenekara a vonósokon kívül fúvósokat is tartalmaz. Bartók idézett levelének utóirata egy klarinét-szólamban levő hiba kapcsán utal erre, s a Bodon-hagyaték anyagában is van néhány színesebben hangszerelt darab. Az átíró szívesen nevezte a kiválasztott apparátust „alternatív zenekarnak”. A saját lehetőségeikhez méretezte az együttest, pl. azzal, hogy a szokástól eltérően a fúvósokat nem mindig alkalmazta párosával, illetve, hogy megjelölt néhány hangszert, ame81