Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Pethő Bertalan: Bartók szellemi sorsa

költői készség esetleges egyéni adottság, amit kellő erkölcsi bátorság híján be kellene fagyasztani, vagy el lehetne tékozolni. A művészi tevékenység nem egyszerűen a készségek érvényesítése, hanem a fel- és nekiszenteltség elfogadása. A műalkotásban megtestesülő irónia és szerető gondoskodás helyét a megsemmisülésben való helytállás, a szakrális életformát létesítő vállalás foglalja el.

„Az enyim a disszonánsok birodalma” — vallotta Bartók már 26 éves korában. Egyik szélsőségből a másikba esve az a szomorú sejtelme támad, hogy a zene lesz életében az egyetlen vigasztalója. Későbbi sajátos harmóniavilágának egyik jellegzetes képletét, a derűs, világos felszabadult oktávot gúzsbakötő, vergődéssé nyomorító nagyszeptimet ez a keserű, de annál igazabb előérzés hívja létre szerelmi üzenetének vezérmotívumaként. Ami azonban a vigasztalást illeti, ez nagyonis áttételesen, az eredeti jelentés halvány értelmében értendő, mert sokka! inkább a kényszerű önmegjelenítés küzdelméről van szó, mint enyhülést, elzsongítást, vagy éppen szórakozást nyújtó belefelejtkezésről és játékról. Bartók vérátömlesztéssel kelti életre műveit, ő maga ettől a veszteségtől olyan sápadt, zenéje pedig ennek az áldozatnak az eredményeképpen olyan őserejű. Kétségtelen, hogy ez a fájdalmas műtét nagy pontosságot, tisztaságot, sőt steril környezetet igényel. Ennyiben tudós munkáról van szó, de ami a folyamat lényegét illeti, sok minden titokzatos, gyakran misztikusan titokzatos marad. Műveit nem kitervelten, nem száraz tudatossággal készíti, mint a szigorú dodekafón módszer alkalmazói, hanem a feltörő vér sötét, ám csalhatatlan ösztönössé- gével. A zenei építkezés finom mívessége és a tökéletes mesterségbeli tudás a részletek pontos kidolgozását és a hű megszólaltatást biztosítja, a hangzás egésze és az árnyalatok pedig annak az életformának a rejtélyei maradnak, amiből erednek, amit megjelenítenek. Gondoljunk csak az ötödik vonósnégyes sejtelmes surranására! A zene, amit hallunk, hús-vér hitelességű; a kottakép tanultak számára is meglepő bonyolultsága tisztán technikai fedezetként áll mögötte, szemben a tizenkét hangú elv szerint zenélők műveivel, amikben a gondolati lelemény és a technikai bravúr pőrén, minden tes- ties erő híján kínálja magát. Hinnünk kell Bartóknak, amikor azt állítja, hogy szabályok csak utólag hámozódnak ki műveiből, mert hangzásképe közvetlenül lényének is képe, amitől csak úgy distancirozhatja magát, hogy újabb motívummal szövi át ezt a képet, egyben életformáját is kifejezve: megszenvedett sorsát munkálja szenvtelenül, a meg- szenvedés mintáivá.

Bartókkal kapcsolatban találóan beszélhetünk abszolút zenéről. Nemcsak azért, mert életformájában és az ezt kifejező zenében az abszolutum ellentétessége szerint igazodik, hanem az ésszerű és a mitikus elem művészetében tapasztalható összefonódása miatt is. A mitikus elemet a népzenéből meríti, de már eleve a tudományos kutatás és kidolgozás igényétől vezettetve. Az ész kielégíthetetlen éhsége készteti arra, hogy túllépve saját népén és más népeken, a mítoszok gyökeréig hatoljon. Ilyen mélységekbe jutva sem oldódik fel azonban az őselemben és tárgya szemléletében, igézetében sem merül el, hanem eszes révülettel, a saját népének hajlamából kibontakoztatott kálvinista transzcendencia iránti érzékkel mozog és alkot. Saját testére szabott életformáját munkálja, ami egyben a mitikus elem modern újraköltése is. Zenéjének rejtett törvényei, az aranymetszés szerinti harmóniaképzés és megformálás, az akusztikai hangsor érvényesülése, a tengelyrendszer, éppúgy a világrend iránti kutató tiszteletet juttatják kifejezésre a mitikus őselem kidolgozásában, mint ahogyan Bartók személyes életformája is az ösztönök és indulatok magasabb célok érdekében történő szigorú megfegyelmezését példázza.

Ily módon a művészet, amiben ez az életforma tükröződik és ami egyszersmind az életforma megszenteltségének a bélyege, természeti jelenségként áll elő. A parasztzene, a maga eredendőségében, a falvak és erdők még zárt, mozdulatlan világába ágya10