Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (III. Trükkök, ravaszságok, lelemények)
kiderül, hogy a vevő szándékosan rongálta meg a cipőjét, és így akart új cipőhöz jutni, származik-e ebből valami hátránya, eljárnak-e ellene, megbüntetik-e? IKLÓDINÉ: Sajnos, nem. Hogyha megbüntethetnék, azt hiszem, hogy nagyon sok vevő nem rongálná meg a cipőjét, vagy meggondolná ezt a megrongálást. Nem volna hajlandó kifizetni a vizsgálati díjat. KAPOSY: Ha a vevő visszaviszi a cipőjét — a ténylegesen elromlott, vagy szándékosan elrontott cipőjét — a boltba, a boltvezető saját hatáskörében dönti el, hogy cserél-e vagy sem? Vagy minden esetben ideküldi Önöknek? IKLÓDINÉ: A boltvezető saját hatáskörében dönti el, hogy a vásárló kifogása alapos, vagy sem. KAPOSY: Ez újabb umbuldára ad alkalmat. Ha a boltvezető visszavett egy cipőt, akkor őtőle is minden esetben visszaveszi azt a gyár? A gyár nem ellenőrzi, hogy a boltvezető helyesen járt-e el, amikor visszavette? IKLÓDINÉ: Sajnos, olyan cipőt is találtunk a reklamáltak között, ami nem hiszem, hogy két órát lábon volt, lehet hogy ismerősé, baráté volt, kicserélték. KAPOSY: Tehát szerintem egy hölgyé volt, és megunta két óra alatt. Ha nekem van egy boltvezető unokaöcsém, akkor elképzelhető, hogy mint jó rokon, az én cipőmet minden két hónapban kicseréli. Vagyis egyszer fizettem egy cipőért, és életem végéig új cipőm van. IKLÓDINÉ: Elképzelhető, de ez hosszabb-rövidebb távon kiderül, mint ahogy efféle más, nem cipős témában volt már komoly rendőrségi ügy is. * KAPOSY: Senki se mondhassa, hogy csak mi, pestiek umbuldálunk, kiteregetünk egy speciális vidéki praktikát is. Nem kisebb titkot kötnek az orrunkra, mint azt: hogy lehet egyszer-másszor borjúhúshoz jutni? Nézzük először az alapfeltételeket. Mi kell ehhez az umbuldához? VARGA: Vannak állami gazdaságok, vannak tsz-ek, ahol növendékállatokat tartanak. A körzeti állatorvos a helyszínen megállapítja, hogy egészségesek-e a jószágok, hogy továbbtenyésztésre alkalmasak-e? KAPOSY: Mi történik, ha selejtpéldány akad a jószágok között? VARGA: Ha megállapítja az állatorvos, hogy továbbtenyésztésre alkalmatlanok, akkor azokat ki kell mérni a falu lakossága között. KAPOSY: Ez leértékelt árunak számít? VARGA: Igen, leértékelt áru, úgy, hogy körülbelül fele áron lehet hozzájutni. KAPOSY: Ha én jóbarátja vagyok az állatorvosnak, akkor lehet, hogy talál az egészségesek között is továbbtenyésztésre alkalmatlant? VARGA: Hát nyilvánvaló. Tegyük föl, hogy 10 vagy 12 növendék állatról állapította meg az állatorvos, hogy továbbtenyésztésre alkalmatlan, akkor azt azon a bizonyos csökkentett áron ki kell mérni a lakosság körében. Igenám, de az állatorvosnak nagyon sok ismerőse van. És nem csak magánemberek, hanem bizonyos úgynevezett szervek is, azok természetesen előbb megtudják ezeket a dolgokat, úgy, hogy aznap este, amikor megtörténik a selejtezés, a hentesüzlet előtt már sorbaállnak a különböző szervek kocsijai, vagy az állatorvos jóbarátjának kocsija, és elviszik a javát ezeknek az állatoknak. Úgy, hogy ami a lakossághoz kerül fogyasztásra, az a 12-ből mondjuk 2. így aztán a lakosság nem juthat húshoz. KAPOSY: Kíméletből. Mert nem akarják, hogy selejthúst egyenek a népek. Ez szerető gondoskodás, nem umbulda. 52
