Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - BOLGÁR KÖLTŐK VERSEI - Tanjo Kliszurov: Méreten felüli ruhák; Mirjana Baseva: Szavak; Dimitar Sztefanov: Hazatérés; Marko Gancsev: A szívhez; Alekszandar Gerov: Asszonyok; Ivan Teofilov: Forrás (Kiss Benedek fordításai)
Viharfelhők tolultán megsúgtam mindig jókor, hogy égzengés-földrengés csap rád hamarosan, s hozzászoktál, szívem, hogy kitör a vihar, tombol, s kiálltad, sőt kiállód ma is még okosan. Rózsaszín ábrándoknak, mik régen köddé váltak, s zagyva lelkeknek terpeszkedő súlya alatt nyugodt munkaritmusban dobbansz, lüktetsz tovább csak, váratlan csapásoktól sújtva, meg nem szakadsz. S talán csak ha a régi, a hajdani, a sírba gyömöszölt holt remények váratlan csodaként valóra válnának, mint ha őszidőn egy meggyfa kivirulna — félek, hogy éppen az vetne szét. Azt nem bírnád; a hosszan elnyomva szendergő vér kitörne, lerombolná falaid, gátjaid. De hiszem, irgalmas lesz a történelem, kímél és nem tesz ily próbára, próbáltatásra, szív! ALEKSZANDAR GEROV ASSZONYOK A férfi is jó, bárha nincs méhe, hol kihordhatna egy kisdedet, akár zseni-, akár rabszolga-sorsra. Ám anyánk és nővéreink — tudjuk ezt rég szívünkkel — ők végtelenül jobbak, mint akárki férfiember. A hűség és a szerelem bennük mélyebbről dobban. Ezért lakozhat kegyelem mindig az asszonyokban. IVAN TEOFILOV FORRÁS Szomjas marok, Csikó-ficánkolás csillámlása. Mi is lenne másképp? Hova hajtaná fejecskéjét az ijedt gyermek éjszaka, hol lelné menedékét? Mikor szerető asszonyom hozzám bújik, s szemében feltündököl a nyugalom sugárzó csodafényben, s mint drága, mindennapi társ megölel simogatva — akárha az egész világ karolna, cirógatna. Királyi kisherceg Július virágzó birodalmában. 48
