Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - BOLGÁR KÖLTŐK VERSEI - Tanjo Kliszurov: Méreten felüli ruhák; Mirjana Baseva: Szavak; Dimitar Sztefanov: Hazatérés; Marko Gancsev: A szívhez; Alekszandar Gerov: Asszonyok; Ivan Teofilov: Forrás (Kiss Benedek fordításai)
DIMITAR SZTEFANOV HAZATÉRÉS A korhadó kapuk során itt a romlás ujja kopogtat. „Lépj be!” — biztat a virágoskert felől majd egy öreges hang. S a drága néne unokáját keresi persze, hogy felpillant, de még csak csütörtök, s kit úgy vár, a vasárnap hozza meg csak. Leomlott kőfal, rozsdás drótok, rozsda; új erdőcske nő szemben; az alacsony ablak üvegét kátránypapír-darab toldja; hol rég az udvar volt, tört palack vicsorog zölden a zöld fűben; a falu csöndjét éles, kurta szarkacsörgés kartácsolja. Az élet hulláma innét már visszavonult. Partra vetetten április zuhéitól nedves házak szikkadnak — a tetők cserepe egyhelyt mint a döglött halakon feketedő pikkely, másutt a folyami rák színe-melegével vörösödők. Hozott isten, ha lobog benned méltó gyűlölet a felejtés könnyű s aljas csábításával szemben, s a düh úgy elborít, hogy gyökerestül kezded vágni a bodzát, csalánt, kutyaperjét, s lelked megnyugszik, hogy kezedben éles csákánykapát szorítsz. S mennyi mindent kell még magamnak kiirtanom, tisztába tennem! Körülöttem lassacskán barnás térséggé növekszik a kör. A növények közt egyenlőséget teremt a tavasz kezdetben, de később a gaz nyer elsőbbséget, s terjed, váll-magasba tör. Keservesen egyenesítem derekamat, fújok, zihálok. Fehér virágos gallyat nyújt az öregecske kéz kedvesen. Bot kopog az utcán. A szomszéd. Végigmér és üdvözöl. Krákog. Mivel veted be? — kérdi. S újból nekihajlok keservesen. Aztán, hogy szomjazom pogányul, a kúthoz kell leereszkedjek. Ott két kendős anyó megmondja nevét, mit már elfeledtem. Mit akarsz vetni? — kérdezik ők is. S töprengek, hogy mit is vessek. Vetőmagot is bizonyára a faluból kell beszereznem. MARKO GANCSEV A SZÍVHEZ Ha megbízhatóan versz, te szív, továbbra is még, azt nem az istennek, de nekem köszönheted, mert rászoktattalak, hogy mindig fegyelmezett légy, s ne háborogj, én bárhogy kínlódom, szenvedek.
