Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Madár János: Szóljatok rám (vers)
MADÁR JÁNOS SZÓLJATOK RÁM Nézlek. Apámat, Anyámat keresem arcodon. Imádatát a kalásztól zizegő nyárnak, gyermekkorom határtalan örömét. Ne félj! Tekintetem kardéleit nem döföm beléd. Én árva vagyok. Holtaknak legkisebb fia, ki azért kulcsolja imára kezét, hogy szeresse valaki. Emlékszem magamra. A föld húsába kemencét vájtam, leguggoltam a parányi bogárhoz, énekeltem, hangommal volt teli a táj. Mi lett belőlem? Miféle arc, szüntelen remegés? Szóljatok rám, mert elrontok mindent! Kézfogást, ölelést, éjszakák csillagragyogását. Nem én akartam! Higgyétek el szétszórt játékaimat! Vagy semmi sem volt igaz? Hajnalok ébredése, barázdák fölött hulló gyöngyszemek? Hát mi vagyok én? Megátkozva fejfák szégyenével, bemocskolva a halállal? Szóljatok rám, mert végleg elrontok valamit!
