Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - Balázs József: A csapos (elbeszélés)

— Hogyan? —Zámbori elkedvetlenedett, nem kellett volna ilyen hosszú beszélgetésbe bonyolódnia.

— Az biztos, hogy régen más volt az élet. Porto Recanatiban például jó kilátás nyílt a tengerre és nyugodtan éltek az emberek — használta ki a hirtelen jött csendet a volt csapos. — A jó kilátást a tengerre még a régi világban is megbecsülték . ..

— Nem erről van szó — intette le a csapost Neumann úr és mint aki nagyon fontosat akar mondani, vett egy mély lélegzetet. — Ma sűrűbben lakik az emberiség, kérem. Sűrűbben és az emberek egyre többet vágyakoznak. A vágyakozással megy el a drága idő. Erre vágyik, arra vágyik. Akkoriban meg, azokban a régi időkben azt hitték sokan, hogy nélkülözhetetlen, amit csinálnak. Ma kérem, ha valaki ezt mondaná nekem, szemtől szembe kinevetném, én mondom magának — lökte meg Zámbori mellét a mutatóujjával.

— Igaza van —adott igazat gyorsan Neumann úrnak Zámbori. Nem akart ellenkezni, dehogyis akart, már így is sok idő telt el értelmetlenül. Minél hamarabb meg akart szabadulni Hamala embereitől.

— Maga nem hisz nekem? —állította be bölcs-megbocsátóra a képét Neumann úr.

Zámbori idegesen tekintgetett a kijárat felé, Neumann úr okoskodására már csak egy

mosollyal válaszolt. Csak Hamalatól nem akart, nem tudott elszakadni.

— Hát akkor nagyon megváltozott a barátod — kezdte újra feszegetni az előző témát.

— Ott álltunk egymással szemben a mulató bejáratánál. Nadrágszíján villogott az óriási fémcsat.

— Amit a lemezborítóján is láthattál — húzta gúnyos vigyorra a száját Zámbori. — Én is láttam azt a borítót, egy fotomontázs: hatalmas, széles sztráda fölött a barátod gitározik...

Hamala hebegett valamit.

Zámbori csak ezt akarta tudni: az egész Las Vegas-i út Hamala képzeletének szülötte volt. Most találta ki az egészet. Zámbori visszanyerte magabiztosságát, csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy tudna Hamalának egy állást, fenn a hegyekben, egy gyárban. Dobozrajzoló lehetne, mondta, gondolkozzék rajta. Aztán a zsebébe nyúlt és pénzt adott Hamalának.

— Arra nem elég, hogy még egyszer elmenj Las Vegasba — vetette oda neki gúnyosan, majd hátrált pár lépést és megpördülve maga körül könnyed mozgással elindult a kijárat felé.

— Erről van szó — bólogatott elégedetten Neumann úr, amikor látta, hogy Hamala milyen aprólékos gonddal helyezi el a tarhált pénzt a zsebében.

— Las Vegas, Las Vegas — énekelte Hamala. Most vette észre, hogy a csapos sehol.

— Azt mondta, dolga van és most hosszabb ideig nem fogjuk látni — magyarázta meg váratlan eltűnését Neumann úr.

I. Arthur és Hamala már lemondott arról, hogy Neumann úr záróráig visszatér hozzájuk az étterembe. A saját kocsiján ment el a volt csapos lakására. Látták az ablakon át, amint a felüljárón végighajtott és elnyelte a város. Neumann úr az esti újságban olvasta, hogy barátjuk, a volt csapos, akit pár napja elbocsátottak, meghalt. Hogy meghalt volna. Sietett hát a lakására, hogy megtudja, mi is történt.

Amikor már végképp nem várták, Neumann úr megjelent hatalmas papírdobozt cipelve, alig tudott odaevickélni az asztalok között Hamaláékhoz. Le sem ült még, úgy újságolta, hogy a volt csapos leugrott a nyolcadik emeletről. Dohogva tette hozzá:

19